Álmok az írásban

Az írási készség áldás, de az írásra születés koránt sem az. Ahhoz, hogy az ember tudjon mit papírra vetni, előbb annak gondolatban meg kell születnie, s ha egy íróról beszélünk, akkor abból nincsen hiány, ezért tud termékeny lenni. Sokáig azt hittem, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, ritkaság az, ami nekem jutott. Minden éjjel egy másik világban járok, minden éjjel különlegeset álmodok. Ez a legjobb része. Azonban mindennek van ára. Nem tudom, hogy másoknak milyen, de én egész nap csak gondolkozom, beszélek önmagammal, jár az agyam, sőt olyan, mintha legépelném egy papírra. Mi van akkor ha ezt megteszem? ..Eltűnik.. minden.. a gondolataimat kiírom magamból, elveszik, könnyebb leszek tőle, de üresebb is. Van, amikor nagyon jól esne egy papír és egy toll, vagy egy laptop - mint például ma a buszmegállóban. Húsz percnyi várakozás mellett az ember elmerül a fejében, hát még én.. Nem számít, hogy mondogatom magamban, hogy hagyd abba, hagyd abba, nem számít ha hangosan szól a zene, vagy csak megpróbálom feltérképezni a tájat. A fejem egyre hangosabb, és nem képes megállni. Valamikor nincs miről írnom - most sincs - de muszáj könnyítenem. Miért nem kezdem el a könyvemet? - kérdezik annyian. Miért tenném? Még nincs kész, ha pedig elkezdem, akkor elveszik.. ott marad a papíron, és soha többé nem fogok rágondolni. Van ennek értelme? Megbolondulsz a hangoktól, de nem akarod kiengedni, nehogy elvesszenek? Teljesen őrültség az egész.. és ez csak a nappal. Az este egészen más. Mielőtt még elalszom, jönnek ők, akik mindenféléket akarnak, nem számít, hogy fáradt vagyok, vagy esetleg félek tőlük, óóó, nem, ők csak jönnek..hol a héven, hol a falamon, hol az újságban, hol az ágytakarómon. Sosincs nyugtom, és az a baj, hogy nincs élő ember, akivel ezt ki lehetne beszélni.. Ezért kell nekem a mesterséges fantáziavilág. Nem én irányítok, mégis otthon érzem magamat ott. Ezek a sorozataim. Függő vagyok, nha és? Leköti a figyelmemet, addig is legalább nem kell gondolkodnom, vagy írnom. Csak jönne el az a pillanat, mikor elmondhatom, hogy igen, a fejemben kész van a történet, lássunk neki megvalósítani. Akkor legalább tényleg kiírhatnám magamból a dolgokat, és könnyebb lennék. Kíváncsi vagyok..vajon akkor elvesztem majd az álmokat?