Hajnal

Egyik nap felébredsz, és rájössz, hogy minden eddigi tetted hazugság volt. Nem is azt szereted, amiről azt mondtad, hogy a kedvenced, sosem jártál emelt fővel, pedig minden embert irigyeltél, aki meg merte tenni. Sose láttad a világot teljes pompájában, nem kötöttél megannyi barátságot, és nem tapasztaltad meg azt, amit már réges-régen kellett volna. De azon a reggelen máshogy nyitottad ki a szemedet, minden porcikádban érezted a változást: a kicsi rút kacsa végre rájött, hogy igazi fehér hattyú is lehet belőle. Ilyenkor annyira más minden. Újra körül kell tekinteni, hogy láthasd a város valós színeit, újra bele kell szagolni a levegőbe, mert bizony, nem csak depresszió vesz minket körül. Ki kell nyitni a szívedet, hogy befogadhasd a külvilágot, és annak őszinte szeretetét. Ne törődj azokkal, akik vissza akarnának fogni, lépd át azokat, akik előbb vagy utóbb eltaposnának. Ne várj többé a segítségre, ők sem tudnák jobban megoldani a helyzetedet. Ha rájössz, hogy magad vagy ebben az életben a legbiztosabb pont, akkor már semmi sem tud eltéríteni a célodtól: kiteljesedés és önmegvalósítás. Ez a két szó lebegjen a szemed előtt, ha mégis kapnál pár váratlan pofont. Ha nem adod fel, akkor semmi sem lehetetlen!