Szociolingvisztikán vettem észre, hogy két fiú látogatja csak az órát. Nem azért van így, mert a többi esetleg link lenne (néha a lányok lustábbak felkelni, vagy csak elmennek vásárolni - de persze nem tapasztalatból mondom), hanem mert az egész évfolyamon hat srác van összesen. Hatvan lány és hat fiú. Kiváló felosztás - mondhatnánk, bár én jobban örülnék, ha több ellenkező nemű is beiratkozna, de ez van :o). A lényeg most itt nem is barátsági dolog, hanem sokkal érdekesebb.
Kíváncsi lennék, hogy klasszikusaink - Arany, Petőfi, Csokonai, és a többiek - mit szólnának ahhoz, hogy magyar szakra tízszer több lány jár, mint fiú. Nem akarom magunkat diszkriminálni, félreértés ne essék, de ha megnézzük a magyar kánont, akkor sokkal több férfi szerzőt találunk, mint nőit. Ez persze annak is betudható, hogy a gyengébbik nemet nem engedték iskoláztatni komolyabban, de hát, akkor is megszokott (volt), hogy a férfi írja a verset, a regényt, ő olvas fel a társaságban. Most pedig? A férfiakat a számok kerítették hatalmukba.. Nem csak egyszerűen munkakapcsolatban állnak egymással, á, dehogy, hanem már az egész életüket átszövik a számok, aszerint is választanak barátot. Ha megemlítem, hogy én a szövegek imádója vagyok, akkor máris látom a szemükben azt a furcsa kifejezést, mely a szánalomra, és a lebecsülésre utal.
A magas kultúrára már nincsen szükség - ezzel a kormány is egyetért, hiszen elvonta a támogatás nagy részét a kulturális intézményektől, így nagyjából húsz százalékkal kell csökkenteni az alkalmazottak számát. Hova fogunk jutni, hogy ha tényleg a matematika, nha meg később a robotok fogják uralni csöppnyi világunkat? Kelle-e egyáltalán a könyvtár? Egyetemi hallgatókon kívül, kik a vizsgákra készülnek, már alig látogatják. Épp a héten kérdeztem közgázos diákokat, hogy voltak-e már ott. A válasz természetesen nemleges volt, ráadásul hozzáfűzték, hogy olvasni sem olvasnak soha, és nem értik, én miért szeretek.
Ezek után mit várjak a jövőmtől? Már megszoktam, hogy az írásra általában negatívan csodálkoznak rá, de hogy azt sem lehet tudni, vajon lesz-e olvasóközönség, az szerintem tényleg súlyos probléma. Ha nem lesz egy olyan Széchenyink, aki a tudomány mellett a művészetet támogatná, akkor ki fogja? Van egy olyan érzésem, hogy életem végégi a mekiben fogok dolgozni, hiszen közgazdasági végezettségem nem lesz, csupán egy bölcsészes, amit tudom hova rakhatok..
5 megjegyzés:
Nem lehet mindenki közgazdász...
Ha a jelenlegi magyar viszonylatot nézzük akkor édesmindegy hogy bölcsész vagy közgazdász, esetleg valami más, mindennel lehetetlen munkát találni.
inkább lehetetlen olyan munkát találni, amiből megélne az ember, mert a gyorséttermekbe mindig keresnek embereket...
Igen, nyilván a szakmában való elhelyezkedésre gondoltam. McDonald's-ban felmosni meg a moszkván szórólapozni bárki tud, azért nem kell egyetemre menni. Ez a szomorú a magyar diákság helyzetében.
Valóban szomorú. addig van lehetőségünk valahol dolgozni, amíg gyakornoki pozícióban vagyunk, mert amint több fizetést kéne adni, máris jön a következő betanítani való a helyünkre..
Hát igen, én is sok ilyennel találkoztam már. Nem is hiszem hogy változna a helyzet ameddig ennyi diplomást képez az ország. Egyszerűen nincs rájuk szükség. Szerelőre, lakatosra, meg nővérre van szükség, de azt senki nem akarja csinálni, mert nem fizetik meg. Ha ez nem változik, a jövőben csak még rosszabb lesz a helyzet.
Megjegyzés küldése