Egy koppanás sem maradt utána

Rád telepszik, és teljesen beterít. Mindent megpróbál annak érdekében, hogy leterítsen lábadról. A kényszertől, hogy tartsd magad, hullámzik a tested, lassan szédülni is kezdesz. Az idő olyan lassan halad, hogy azt hiszed, kiléptél a valóságból. Gondolatok ezrei cikáznak át fejeden, újabb és újabb ötletek jutnak eszedbe, de közben a másik oldalon is rájössz valamire. /Talán még sincs minden úgy, ahogy te eddig hitted/ A szád egyre szélesebbre nyílik, az emberek komor arca irigykedővé változik át. Szépnek látod a fekete eget, hisz alulról mintha a fények pompájában úszna. /Mégse találod jó ötletnek?/ Kifelé menet a szél felkap a hátára, és könnyedén elrepít a mozgólépcsőhöz. Minden működik magától, tökéletes a rendszer. A néni sem akar a nyakadba állni, még csak fel sem löknek, akik jobban sietnének. De hiszen megállt az idő, minek bármi mással is törődni? /Ne változz vissza, hiszen végre előre néztél./ Mikor újra kibukkansz a város másik pontján, ismét fényáradatban fürödhetsz, tiéd a világ, senki sem mondja, hogy ne szállj fel a sárga csörömpölőre, hisz tudják, neked így tökéletes az utad. A téren felbukkan előtted a nemesi palota sziluettje. Mint mindig, most is élvezettel ad meleget a tudásra szomjazóknak. /Úgyis meg fog történni, mint mindig, újra és újra./

Mikor lehuppansz a komolyak elé, nem érted, ők miért nem tudják elengedni magukat, és csak egy kicsit másról, közelebbiről beszélni. Bármit is mondanak, te nagyon meggyőzően bólogatsz, biztos igazuk van. Kilépve a nagy barna tölgyfaajtón, mikor nem vár ott senki, automatikusan ráfogsz az ujjadra, pörgetnéd... de nincs ott. Itt volt az idő, elhagyott. Első arcon csapás, s így jobban fáj a jeges szélben. Megtántorodsz, szemed könnybe lábad. Egyedül hagyott. Pedig magadnak vetted, még odakint, ajándék volt, hogy ne felejtsd el, te mindig önmagadnak leszel a legfontosabb. Aztán egyszer csak rájössz, talán pont ez volt a célja, hogy erre gondolj, és ráébredj, hogy hagytad úszni magadat. /S van, amikor a legjobb csak az ablakon át bámulni./ Sosem lett volna szabad idáig eljutni, megígérted magadnak, ott és akkor a boltban. Hazajöttél..és elfelejtetted.

Többet ne.