Ma nőnek éreztem magamat. Szép barna magassarkút vettem fel a barna táskámhoz, belebújhattam a bordós kabátomba, és úgy lépkedtem a tömeg előtt, mint akinek tényleg mindene megvan az életben, teljesen elégedett magával, és bármikor szívesen rámosolyog a járókelőkre.
Ma újra olvastam. Megvettem Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvet még tegnap a Libriben, mert elfogott egy érzés, ami azt sugallta, hogy be kell mennem a boltba a könyvtár helyett, és vennem kell valamit, ami tényleg az enyém marad, és nem kell visszavinni három hónap után. Hallottam már erről a könyvről, még pedig ezen a linken keresztül: http://www.youtube.com/watch?v=VjgA26GsBps Sajnos nem tudok videót beágyazni, pedig most hasznos lenne. Mindenesetre amikor megláttam a könyvesboltban, nem lapoztam bele, nem néztem meg az árát, egyszerűen csak odavittem a pénztárhoz, és kiifizettem. Azóta csak ezzel járkálok, és ha csak egy megállónyit is, de olvasok. Felemelő érzés.
Ma ismét próbálkoztam a kínai étellel. Nagyon szeretem, de a gyorséttermekben szerintem sokkal zsírosabb és fűszeresebb minden, így többször fájt a pocim utána. Szecsuáni kacsát ettem zöldséges tésztával, istenien ízlett. Közben az egyik új srác, akit ma megismertem, véletlenül leejtette a könyvemet a földre. Akkorát puffant, mintha ágyú dörrent volna, a szívem pedig kihagyott egy dobbanást. Hogy nem lehet észrevenni egy szép könyvet az asztalon, én nem értem. Szerencsére nem lett baja. Hogy biztosan elkerüljem a rossz érzetet az ebéd után, vettem magamnak három narancsot, amitől nagyon boldog lettem, mivel...
..ma karácsony hangulatom volt. Tudom, hogy nincs még hó, sokan még edzőben járkálnak, én sem hordok mindig sapkát, de egye-fene, nincs megkötve, hogy mikor lehet valakinek karácsony. A narancs illatától újra a régi lakásban éreztem magamat, mikor minden este ráraktuk a héját a radiátorra, hogy kiszárítsuk a képekhez, vagy egyéb ötletes dolgokhoz, amiket ajándékba adtunk. Néhány helyen már felállították a karácsonyfákat is - a Mammutban, és a Vörösmarty téren, itthon illatos gyertyát gyújtok esténként, hogy hangulatosabb legyen a tanulás, valamint pár nap múlva fogunk hurkát enni, ami csak egyet jelenthet: nemsokára a halászlé következik! :) Amúgy kitaláltam, hogy mit fogok sütni 23-án: csokis narancsos sütit, és valami túrósat, és valami kávés-mézeset. Eddig ennyi az ötletem, de még gondolkozom.
Ma délután óta megint kisgyereknek érzem magamat. Tegnap négy órán át könyvtárban írtam a beadandómat, majd otthon este 11-ig folytattam, és végül is eljutottam a 90 %-áig. Klasszikus magyar irodalom szeminárium végén odamentem a tanárhoz, hogy elmondjam, változtattam az írásom témáján, Kisfaludy Károly helyett Mikszáthot választottam, mivel ő közelebb áll a szívemhez. A tanár döbbent arccal nézett rám, és közölte, mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy Mikszáth a Klasszikus magyar 1.3 kurzus tematikájában lesz majd, úgyhogy írjak másról. Úgy megszeppentem, mint egy óvodás, akit leszidott az óvónéni. Hazafelé az úton végig azon gondolkoztam, hogy vajon most rosszabb jegyről indulok-e, és mikor tudom megírni a 12 000 leütésnyi esszémet. Arra vágytam, miközben jöttem fel a lépcsőn, hogy bebújhassak az ágyikómba, és kakaót ihassak. A szobám most tényleg egy menedék, ahol újra kicsi lehetek, nem kell félnem semmitől sem, nincsenek követelmények, elvárások, nem muszáj kivinnem a szennyes bögrémet, vagy reggel beágyaznom - mondjuk szoktam. Három éjszakai távollét után ma újra itthon vagyok, és nagyon tetszik! Melegség, és baráti ölelés vár itt a plüssállataim részéről, Liza az ágyam alatt horkol, karamellás tea gőzölög a jobbomon, és blogot írok a kedvenc zenéimet hallgatva, most éppen ezt: http://www.youtube.com/watch?v=1TFrO8c_kVQ&feature=BFa&list=PL843D4ECEB1CFDD22&lf=BFp
Szeretek a szobámban lenni, főleg az ágyikómba bekuckózva, ahol nem kell 21 évesnek lennem :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése