Elmegyek már egy pszichológushoz, de komolyan. Olyan érzelmi ingadozásaim vannak, amit tanítani kellene..egyik pillanatban a fellegekben járok, annyira boldog vagyok, kiegyensúlyozott, még jógázom is, gyönyörű szép klasszikus zenéket hallgatok, mosolygok magamra, amiért egyedül ennyire elboldogulok, utána pedig mint a mesékben piros lesz a fejem, majd gőzölög a fülem, és majdnem felrobbanok.
Annyira egyszerű az emberekkel bánni, kedveskedni, megérezni, hogy mit szeretnének, és a kedvükben járni. Miért nem megy ez mindenkinek? Miért kell azt éreztetniük, hogy egy szar alak vagyok, akinek szar az élete, a családja, és hozzá nem érhet fel? Komolyan, ha ez gy megy tovább, lassan felmondok, és elhúzok a fenébe, hogy ne zavarjam a vizet senkinek se, hiszen úgysem tudok felmutatni semmit sem, úgyis csak útban lennék..
Magamat nem zavarom, magamat elviselem, úgyhogy magammal ellenék. Ennyi, pont kész passz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése