Ha apu ír..

Meglepődtem, mikor anyu irodájába beérve egy novellával várt az asztalán. Apa írta nekem, mivel ihletett kapott a történeteim olvasása után. Tudni kell, hogy fiatalabb korában ő volt az írópalánta a családban, csak időközben valahogy alábbhagyott a lelkesedése.


Hajnal

Korán csörög az óra. Nem ritkaság, ma mégis mérges vagyok érte. Húzna vissza az ágy, de mennem kell vérvételre. Halogattam az elmúlt hetekben, de sajnos ma muszáj elintéznem. Szerencsére semmi komoly baj nincs, csak egy régi műtét hozadéka.

Komótosan felöltözöm, húzom az időt. A reggeli szeánsz a konyhában elmarad, éhgyomorra kell mennem.

Leesett az első hó, a kapuból kilépve szorosabbra húzom a sálamat. Gyalog 10 perc a rendelő, szűk szemekkel nekivágok.

Hosszú, huzatos Hév aluljárón vezet át az utam. Az emberek hömpölyögve próbálnak átjutni rajta.

A szememmel pásztázom a tömeget. Egy-egy arcot a tekintetemmel lefényképezek, amit agyam azonnal beszkennel és azonmód ki is értékel.

Három kamasz fiú, zsebre dugott kézzel. Fázósan dideregnek tavaszi dzsekijükben. Fülükben

fejhallgató, kihallatszik az elektronikus katyvasz. Egy csapatban, mégis magányosan törnek előre.

Idősebb hölgy szaporázza lépteit, sebtében magára vett ruhákban. Kezében valami orvosságos üveg. Az unokákhoz siethet, biztos az éjjel belázasodott az egyik.

Szintén idős házaspár. A hölgy kezében húzós kocsi, a férje kicsit lemaradva, kezében súlyos szatyrok. Valamit morog, de inkább csak magának. A piacról jönnek, gondolatban már a heti menüt állítják össze.

Igen jól öltözött középkorú úriember. Varratott cipő, vastag szövetkabát, aranykeretes szemüveg és bőr aktatáska. Tanácstalanul tekinget körbe, keresi a kijáratot. Vagy eltévedt, vagy az este messzebb parkolt le a kocsijával.

Szakállas férfi, a korát nehéz lenne megmondani. Különböző színű és méretű ruhák lógnak rajta, látszik, hogy pár éve már nem voltak kimosva. A falnak támaszkodik és maga elé réved. Piszkos ujjaival egy nyúzott sapkát tart maga elé. Az élettől már nem vár semmit, megelégszik pár forinttal és egy kis meleggel.

Kamaszkorom óta játszom ezt a játékok. Talán egy Sherlock Holmes novella adta az ötletet.

A lépcsőhöz érve derűsebben koptatom a fokokat. A rendelő előtt egy fiatal lány nyitja az ajtót.

A szemembe néz, látom, fényképez és rögtön meg is van egy eredmény. 50 éves férfi, átlagos öltözet, plusz 20 kiló felesleg. Rendszeres látogatója az orvosi rendelőknek. Egyszerűbb, mint lefogyni.

Visszanézek rá és elmosolyodom. Tényleg ennyire egyszerű? Tényleg csak ennyik vagyunk?