Almás fahéjas teát szürcsölgetek, 'Kilincset' hallgatok, az ablakon keresztül tekintek a sötét de égőktől fényes éjszakába s azon gondolkozom, vajon ez az év mennyiben lesz más, milyen új dolgokat fog hozni, váratlan s spontán lesz-e, vagy előretervezett, ahogy az életemet irányítani szoktam. Mit és mennyit fogok dolgozni, vajon idén világot fogok-e látni? Tudom, minden rajtam múlik, a legapróbb dolgoktól a hatalmas döntésekig. A teámat két vagy három kanál cukorral iszom-e, délelőtt tanulok-e még, szilveszterre felveszem-e a piros kalapomat, emezt meg amazt beleszövök-e esetleg a történetembe, elköltöm-e finomabb ebédekre a pénzemet, vagy inkább spórolok Írországra, hogy vehessek magamnak egy új gyűrűt?
Válaszutak, elágazások, göröngyös s hepehupás utak szelik át az életünket, melyeken néha gyorsabban megyünk lefelé, vagy csak alig tudunk mozdulni a mély sártól, néha fáradtságos túrával tudunk felfelé haladni, van mikor véletlenül eltévedünk, s pár kitérőt teszünk, de ha igaz szívvel s lelkünk teljes hozzáadásával haladunk előre - bár néhányszor azért a hátunk mögé tekintünk - akkor ott kötünk ki, hol lennünk kell, s ahol leginkább érvényesíthetjük vágyainkat, még ha először nem is érezzük, hogy igen, megérkeztünk, hanem csak életünk végén visszatekintve jövünk rá, hogy otthon vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése