..milyen jó, mikor rám nézel, de vajon engem látsz odabenn? ....
Táltos szívek találkozása, körülöttük kő-pokol, szaladnak suhanva, felettük sok madár. Landolnak egy kis kertben, tán nincsenek jó helyen. Ringató ölelésben almabor illat száll. Ha villámlik s mennydörög, az csak jobban összehozz, de néha egy hang a szélben suttogva közeleg: ha nem szállhatsz egyedül, akkor valami úgyis összetör. Nem tudom mit tegyek, nem tudom mit higgyek, magamat biztatom, ez most az én helyem.
Csupán csak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. A természet összetörte a mintát, amelyben alkotott; jól tette-e vagy sem, csak akkor ítélhetitek meg, ha elolvastok. - (Rousseau)
Kicsi bölcsesség
"Egy régi korszak lezárul, egy újabb megnyílik, a régi és az új között a különbség annyi, hogy az utóbbi magában hordozza az előtte való emlékét, s sosem felejti azt"
5 megjegyzés:
lopni tudni kell! nagyon szeretem átirat!
juj, köszi, sokat dolgoztam vele, kitalálod, hogy melyik két dalból van?
ez a most múlik pontosan és egy másik szerelmes vers, azt nem tudom konkrétan, ki írta
ha volna két életem :o)
:O nagyon ügyes, nagyon szép... !
Megjegyzés küldése