Igen különös érzés ez.
nem, vegyük érzések tömkelegének, amik váltakoznak.
Fél éve már, h felnőttebnek érzem magamat. Féléve volt életem egyik forduló pontja.
Azóta megváltoztam. Elég sok mindenre rájöttem. De elsősorban belecsöppentem a való életbe. Már nem az álmokkal teli, színes, vidám közökben lépkedem, hanem a szürke, rideg és kemény életben.
Azonban mi döntjük el, h hogyan díszítjük!
Kezdetben csak sodródtam. És próbáltam magamat újra visszaképzelni a régi életembe. Azonban a régi viselkedésemre, itt már máshogyan reagálnak.
Meg kellett tanulnom (habár még van mit!) h mire kell odafigyelnem, mitől kell megszabadulnom, mennyire kell zárkózottnak lennem. és h mikor mosolyoghatok.
Azonban szerencsémre vannak olyanok is, akik támogatnak, akik vigyáznak rám, akik, ha elgyengülök, még erősebben szorítanak. Mellettük nem számít, ha néha néha ábrándozom a régi énemről, vagy csak kesergek mint egy vénasszony.
És h hogy megy a díszítés? :o)
Kifejezetten jól. Szobám kipingálása ezen nagyon is segít. Nha meg azok a sütések...főleg A fajták, amiknél már majdnem bepisilek, mert úgy nevetek..öhm, magunkon. h h lehetünk ennyire bénák :o)
vagyis, most ez konkrétan a mai esetre utal, mikor Csurival sütöttünk, vagyis próbáltunk. Bár ahogy elnézem, jól néz ki a tortánk..csak hát nem úgy készítettük el , mint ahogyan azt a remek enciklopédiám előírta. Mindenesetre ha nem rontottuk el annyira, és tényleg a finom jelző mondható majd rá...hát, az önbizalmam skálája igen megugrik majd (kb 1 mm-rel :o))
NAgyon jó érzés. Itt ülök a gép előtt, miközben tudom, h már régesrég aludnom kellene, h reggel 4kor fölkelhessek, h elintézhessek mindent (tortát még be kell fejezni, tusolni kell, és hajat csinálni)..de csak ülök, és mosolygok. egyfolytában. és. nagyon jó érzés. Jó h ha vannak olyanok, akik ezt az érzést váltják ki belőlünk. És én nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mivel Ők vannak nekem.
hm, és ha már így együtt van a csapat...akkor már csak ki kéne találni, hogy hova menjünk szilveszterkor. (mert ügye h mit csinálunk majd akkor..hát azon nem kell gondolkozni :D:D)
2007. december 20., csütörtök
2007. december 18., kedd
Újra eljött.
Már megint.
Mint minden évben.
És egyre rosszabb.
Ez az őrületes ajándékvásárlás.
Megfogadtam, én csak sütök!! Oké, gondoltam anyuéknak azért veszek vmit.
Ma voltam vásárolgatni
Még alig vettem meg pár dolgot, mikor csak belenéztem a tárcámba, h a tartalmát összeadjam, és csak pislogtam. nem értettem, hova tűnt az a 10es...ennyire drága lenne minden? itt adtam egy ezrest, ott adtam egy másikat, egyszer fel is váltottam, az apró meg úgy ahogy van ment kajára, mint mindig. de ennyi volt??
Csak ülök a hévmegállóban, és számolom az ujjamon, h kb még mennyit költhetek, h legyen elég még a süti alapanyagára, meg vmiből bulizhassak is, most is, jövőhéten is..
és, öhm..igen szűkösen fog kijönni. sőt azt hiszem le kell mondanom pár korsó sörről..de csak most pénteken, azért a szilvesztert nem fogom megcsapolni!
jajj, istenem de nehéz az élet. el kéne menni dologzni. csak ahhoz meg túúúúlságosan lusta vagyok. hát jah.
pedig kéne..h lesz így Sziget?..:S mostmár ki kéne menni...ha már eddig nem mentem soha.
öhm, izé..
hát, igen, be kell valljam, még soha sem voltam kint. ez van. mindig nyaraltunk. lehet nézni nagy kerekded szemekkel, lehet ámuldozni, röhögni.
eddig nem hiányzott.
nahjó, azért idén igencsak.
főleg mikor vártam egyszer Sziszire a Filatorigátnál. csak néztem azt a tömérdek embert. de ebbe megint nem akarok belemenni...
mindig el akarok kalandozni.
azt meg nézhetek a sorok után, h úramatyám, regényt írtam. a tikktakk meg csak előrerohant, és még a fizikát is át kéne néznem. kb negyed hatkor kelek..akkor hol marad az alvás? szóval inkább nem mászkálok gondolatilag messzire, mert abból nem lenne jó dolog. mármint biztosan, mivel lenne mit olvasni...de azért mondjuk még nem, mert nem vagyok egy húha de nagy tehetség. de azért próbálkozom.
a könyvemet meg majd picit később írom meg. mikor már nem kell a termodinamika első törvényét belekalapálni a pici fejecskémbe (auccs..:S).
szóval...
a fene, elvesztettem a fonalat...most vissza kell nézni..pill..
(hú, de vicces vagyok mi?:D :P)
jhaaa, megvan. h drága a kari. hát igen, drága bizony.
azonban a mai napnak is volt egy szép része. ajándéknézegetés közben.
láthattam a gyönyörű utcákat, a városban.
ahogyan a fákat felöltöztették a fényekkel! az apró pici csillogó, fényes pontokkal. Mesébeillő. Már csak a sok hó hiányzik. Meg egy szán, szép tágas, és a lovacska, ami húzza. meg persze egy finom pokróc, kezünkben meg a forró kakaó. és talán a sütim, amit arra az alkalomra sütnék.
persze akkor nem csak Csurival mentem volna. Arra talán már Áront is el tudtam volna csalni...mert ügye ő pasiból van. vásárlás számára abszolute de ki van zárva.
Sziszi is h örülne egy ilyennek. DE szerintem mindenki.
egy autó se lenne az utcán, villamos sem zakatolna.
az emberek nem tömörülnének, eférnének a kényelmesen tág úton.
Senki se rohanna. Mindenki élvezné a pillanat szépségét. egyesek énekelnének. mások a ritkán látott gyerekeikkel hógolyóznának. az ügyesebbek pedig hóembert csinálnának.
lennének, akik csak a hóesésbe bámulva andalognának, megint mások akik nevetve járnák az utcákat barátaikkal, s mikor egy egy kirakatban meglátnának egy ismerős tárgyat, felidézve emlékeiket, jót beszélgetnének.
a hó pedig nem olvadna el, nem szürkülne be, mivel az autók nem járnának.
nagy a fantáziám...tudom..
túl nagyok az ábrándjaim. vissza kellene szállni a Földre, és tényleg bevágni azt a hülye f....t! nha jó, kiírom, nehogy vki félreértse...szóval a fizikát.
Már megint.
Mint minden évben.
És egyre rosszabb.
Ez az őrületes ajándékvásárlás.
Megfogadtam, én csak sütök!! Oké, gondoltam anyuéknak azért veszek vmit.
Ma voltam vásárolgatni
Még alig vettem meg pár dolgot, mikor csak belenéztem a tárcámba, h a tartalmát összeadjam, és csak pislogtam. nem értettem, hova tűnt az a 10es...ennyire drága lenne minden? itt adtam egy ezrest, ott adtam egy másikat, egyszer fel is váltottam, az apró meg úgy ahogy van ment kajára, mint mindig. de ennyi volt??
Csak ülök a hévmegállóban, és számolom az ujjamon, h kb még mennyit költhetek, h legyen elég még a süti alapanyagára, meg vmiből bulizhassak is, most is, jövőhéten is..
és, öhm..igen szűkösen fog kijönni. sőt azt hiszem le kell mondanom pár korsó sörről..de csak most pénteken, azért a szilvesztert nem fogom megcsapolni!
jajj, istenem de nehéz az élet. el kéne menni dologzni. csak ahhoz meg túúúúlságosan lusta vagyok. hát jah.
pedig kéne..h lesz így Sziget?..:S mostmár ki kéne menni...ha már eddig nem mentem soha.
öhm, izé..
hát, igen, be kell valljam, még soha sem voltam kint. ez van. mindig nyaraltunk. lehet nézni nagy kerekded szemekkel, lehet ámuldozni, röhögni.
eddig nem hiányzott.
nahjó, azért idén igencsak.
főleg mikor vártam egyszer Sziszire a Filatorigátnál. csak néztem azt a tömérdek embert. de ebbe megint nem akarok belemenni...
mindig el akarok kalandozni.
azt meg nézhetek a sorok után, h úramatyám, regényt írtam. a tikktakk meg csak előrerohant, és még a fizikát is át kéne néznem. kb negyed hatkor kelek..akkor hol marad az alvás? szóval inkább nem mászkálok gondolatilag messzire, mert abból nem lenne jó dolog. mármint biztosan, mivel lenne mit olvasni...de azért mondjuk még nem, mert nem vagyok egy húha de nagy tehetség. de azért próbálkozom.
a könyvemet meg majd picit később írom meg. mikor már nem kell a termodinamika első törvényét belekalapálni a pici fejecskémbe (auccs..:S).
szóval...
a fene, elvesztettem a fonalat...most vissza kell nézni..pill..
(hú, de vicces vagyok mi?:D :P)
jhaaa, megvan. h drága a kari. hát igen, drága bizony.
azonban a mai napnak is volt egy szép része. ajándéknézegetés közben.
láthattam a gyönyörű utcákat, a városban.
ahogyan a fákat felöltöztették a fényekkel! az apró pici csillogó, fényes pontokkal. Mesébeillő. Már csak a sok hó hiányzik. Meg egy szán, szép tágas, és a lovacska, ami húzza. meg persze egy finom pokróc, kezünkben meg a forró kakaó. és talán a sütim, amit arra az alkalomra sütnék.
persze akkor nem csak Csurival mentem volna. Arra talán már Áront is el tudtam volna csalni...mert ügye ő pasiból van. vásárlás számára abszolute de ki van zárva.
Sziszi is h örülne egy ilyennek. DE szerintem mindenki.
egy autó se lenne az utcán, villamos sem zakatolna.
az emberek nem tömörülnének, eférnének a kényelmesen tág úton.
Senki se rohanna. Mindenki élvezné a pillanat szépségét. egyesek énekelnének. mások a ritkán látott gyerekeikkel hógolyóznának. az ügyesebbek pedig hóembert csinálnának.
lennének, akik csak a hóesésbe bámulva andalognának, megint mások akik nevetve járnák az utcákat barátaikkal, s mikor egy egy kirakatban meglátnának egy ismerős tárgyat, felidézve emlékeiket, jót beszélgetnének.
a hó pedig nem olvadna el, nem szürkülne be, mivel az autók nem járnának.
nagy a fantáziám...tudom..
túl nagyok az ábrándjaim. vissza kellene szállni a Földre, és tényleg bevágni azt a hülye f....t! nha jó, kiírom, nehogy vki félreértse...szóval a fizikát.
2007. december 16., vasárnap
...
szétestem. teljesen. és nem tudom összekaparni magamat,. kiestem a kerékvágásból, és az a forgó óriás túl gyorsan pörög, minthogy újra belé léphessek. várnom kell, míg megáll egy kicsit. csak félek, h nem tudok úgy visszamászni, h egyrészt elférjek, másrészt h nehogy kitúrjanak.mivel h eléggé megvan rá az esély.
persze vannak akik fognak. de nem vagyok erős,h tartsam.
gyenge vagyok és vézna.
jha, meg anyuval most járni fogunk kondizni. húúúha.érdekes lesz. de hát muszáj vhogy változtatnom magamon. nem tetszik h fogpiszkáló vagyok. de végülis ki van megelégedve magával?? senki.. ( a hülye média miatt, de ebbe most nem megyek bele)
itt ülök a gép előtt, fejemben ezernyi gondolat, de most egyik sem olyan amit le tudnék írni. mármint csak ülön külön érthetné meg az ember, viszont annyira össze vannak fonódva, és cikáznak egymáson keresztül, h csak egy nagy össze-vissza-kuszaságot tudnék írni, amibe belefájdulna az ember feje. így most csak írok, de semmi lényege sincsen neki, és fogalmam sincs miért teszem.
de az biztos h nem vagyok erős. eddig álomvilágban éltem. majd egy pofon felébresztett, és rájöttem h nagyon nem úgy vannak a dolgok ahogy elképzeltem.
kb mint a mátrixban.
de ez van. el kell fogadni..mármint nem, hanem azt h most ez van, majd fel kell nőni hozzá, és kesztyűs kézzel kell bánni vele, s majd megfogni a gyeplőt, és irányítani mindent.
de most még csak sodródom a törmelékekkel, mélyen a vízben. s közben mindennek nekiütközöm.
de egyszer kitörök, följutok a víz felszínére, újra kapok majd levegőt, és a sebeim is begyógyulnak, ha nem is teljesen.
azthiszem most befekszem az ágyamba..és átnézem a fizikát.
persze vannak akik fognak. de nem vagyok erős,h tartsam.
gyenge vagyok és vézna.
csinálnom kéne vmit, h ne legyek. de a tánc kieset.. a társas biztos. nem vagyok olyan, h vki kitartson mellettem hosszabb ideig. így talán musical tánc...ha lesz annyi lélekerőm és időm. nem tudom. de a tánc az kell. az az életem. bennem van. érzem, minden egyes porcikámban. csak vhogy nem tudom megtalálni a nekem megfelelőt. a Hiphopnál a tükörben nem tetszettem magamnak. mármint nem azért, mert nem tudtam volna megcsinálni a lépéseket. minden nagyon jól ment. csak..az alkatom nem ahhoz illik. és zavart.... akkor ott volt a modern tánc...nah az túl lassú és túl szabályhoz kötött. ráadásul nem tudom kiadni magamból azt a fölösleget, nah meg a plusszt. hm..volt ügye a társas...a sima meg a latin. hát, párra ne számítsunk..ugyebár. pasik kilőve. szóval..a musical jó lenne..de azt még nem tudom, h alakulna.
mondjuk most a szalagavatós keringő, meg a az előadás-táncunk lefoglal. de az 25.én abbamarad. de addig legalább van vmi.jha, meg anyuval most járni fogunk kondizni. húúúha.érdekes lesz. de hát muszáj vhogy változtatnom magamon. nem tetszik h fogpiszkáló vagyok. de végülis ki van megelégedve magával?? senki.. ( a hülye média miatt, de ebbe most nem megyek bele)
itt ülök a gép előtt, fejemben ezernyi gondolat, de most egyik sem olyan amit le tudnék írni. mármint csak ülön külön érthetné meg az ember, viszont annyira össze vannak fonódva, és cikáznak egymáson keresztül, h csak egy nagy össze-vissza-kuszaságot tudnék írni, amibe belefájdulna az ember feje. így most csak írok, de semmi lényege sincsen neki, és fogalmam sincs miért teszem.
de az biztos h nem vagyok erős. eddig álomvilágban éltem. majd egy pofon felébresztett, és rájöttem h nagyon nem úgy vannak a dolgok ahogy elképzeltem.
kb mint a mátrixban.
de ez van. el kell fogadni..mármint nem, hanem azt h most ez van, majd fel kell nőni hozzá, és kesztyűs kézzel kell bánni vele, s majd megfogni a gyeplőt, és irányítani mindent.
de most még csak sodródom a törmelékekkel, mélyen a vízben. s közben mindennek nekiütközöm.
de egyszer kitörök, följutok a víz felszínére, újra kapok majd levegőt, és a sebeim is begyógyulnak, ha nem is teljesen.
azthiszem most befekszem az ágyamba..és átnézem a fizikát.
2007. december 10., hétfő
last words
száműztem magamat, vagy ők száműztek engem?
a lényeg ugyanaz.
eltűntem.
mindenből.
Boldogságból, szeretetből megbecsülésből, tiszteletből. már csak egy test vagyok, egy nagy zsák, amit dobálnak a lelketlen szavak,a vádló pillantások, és az összeesküvésben született egyre hangosabb és hangosabbb kánon dallamai csak zakatolnak, és süvítenek felém.mára már annyira beférkőztek az agyamba, h szemeim előtt is csak az arcatlan testeket látom, miközben az önkényuralom segítségével a földbe tipornak.
és csak mondjam azt h fejet hajtok? És félreállok?
Hát ha azzal boldogok lesznek, állok elébe..mármint h félre. oda jó messzire. s még csak a hangomat se fogják hallani, a halk kiáltásaimat, a segélykérő gondolataimat, a becsapott érzéseimet, az összeeső testem koppanását.
csak feküdni fogok az úton., hanyatt a beton hideg falának, testem mereven elterülve , s csak nézem majd az égbolt körkörös mozgását, a csillagok cikázó táncát, érezni fogom a nap égető sugarát, a szél érdes fuvallatát. fekszem ha ázom, ha elhajtanak mellettem, ha csak néznek és mutogatnak rám. úgysem fog zavarni senkit sem. mindenki elmegy mellettem.
talán egy emlékkép készülni fog rólam. egy lelkes túrista talán egy képet pazarol rám.
s majd az út mellé, a sírkövemre ezt fogják ráírni:
' itt feküdt, Ő, kit nem ismertünk, de mindennap láttunk, kit észleltünk, de nem hallottuk meg, kinek láttuk könnyeit, de nem töröltük föl, s kit megismerhettünk volna, de nem tettük. S most gyászolunk.Ő érte, kinek föld vigyázza testét, fák őrzik lelkét, és madarak zengik életét.De mi sose hallhatjuk. Mert nem ismerjük nyelvét...
Jöjj,hát idegen,szánj egy percet régi társadra, s járd el táncát, mintha veled vígadna. Sajnálatot ne merj szívedbe szívni, csak tudd, hogy egykor még Ő is lehetett valaki. '
a lényeg ugyanaz.
eltűntem.
mindenből.
Boldogságból, szeretetből megbecsülésből, tiszteletből. már csak egy test vagyok, egy nagy zsák, amit dobálnak a lelketlen szavak,a vádló pillantások, és az összeesküvésben született egyre hangosabb és hangosabbb kánon dallamai csak zakatolnak, és süvítenek felém.mára már annyira beférkőztek az agyamba, h szemeim előtt is csak az arcatlan testeket látom, miközben az önkényuralom segítségével a földbe tipornak.
és csak mondjam azt h fejet hajtok? És félreállok?
Hát ha azzal boldogok lesznek, állok elébe..mármint h félre. oda jó messzire. s még csak a hangomat se fogják hallani, a halk kiáltásaimat, a segélykérő gondolataimat, a becsapott érzéseimet, az összeeső testem koppanását.
csak feküdni fogok az úton., hanyatt a beton hideg falának, testem mereven elterülve , s csak nézem majd az égbolt körkörös mozgását, a csillagok cikázó táncát, érezni fogom a nap égető sugarát, a szél érdes fuvallatát. fekszem ha ázom, ha elhajtanak mellettem, ha csak néznek és mutogatnak rám. úgysem fog zavarni senkit sem. mindenki elmegy mellettem.
talán egy emlékkép készülni fog rólam. egy lelkes túrista talán egy képet pazarol rám.
s majd az út mellé, a sírkövemre ezt fogják ráírni:
' itt feküdt, Ő, kit nem ismertünk, de mindennap láttunk, kit észleltünk, de nem hallottuk meg, kinek láttuk könnyeit, de nem töröltük föl, s kit megismerhettünk volna, de nem tettük. S most gyászolunk.Ő érte, kinek föld vigyázza testét, fák őrzik lelkét, és madarak zengik életét.De mi sose hallhatjuk. Mert nem ismerjük nyelvét...
Jöjj,hát idegen,szánj egy percet régi társadra, s járd el táncát, mintha veled vígadna. Sajnálatot ne merj szívedbe szívni, csak tudd, hogy egykor még Ő is lehetett valaki. '
csak pislogok..meg nem értem, hogy most mi van.
ez most komoly?
kössz, kedves vagy....
ergo, rájöttem megint csak, hogy én hülye, h próbálom építeni azt a hidat, mikor úgyis biztos h vmelyik lerombolja.
és még én vagy az szemét emberke.
mert persze ŐT nem lehet felelősségre vonni..meg, á, persze az a bizalmi dolog sem úgy volt..mi? nem elég azt csak egyszer kérni! Írásos bizonyítvány kell róla..
majd csak mások nyugtatnak engem, egyik h ez van ezt kell szeretni, másik meg pillanatozik nekem..h abban kell keresni az örömöt, a gondolkodást meg a következőre hagyni.
meg persze mindenért engem kell lecseszni...ha nem akkor indulunk, azért is, ha nem rögtön odamegyünk, azért is, ha Ő nem emlékszik arra, h mondtam (pedig van róla írásos bizonyítékom is!!) akkor is, ha nincsen hely, akkor is, és ha nincs több ötletem MÉG akkor is.
bezzeg egyiket sem érdekelte volna, h azt a hülye térképet megnézze..mert, oké, nem zavar, engemet hívtak el, majd én szerveztem az egészet. de akkor ne csak hápogjanak nekem a fülembe, h basszus, most megint mehetünk és gyalogolhatunk, merth nem foglaltam helyet...nha, ha megnézték volna neten, tudták volna, h nem lehet...külön ki volt emelve...de, NEM, persze! azt se hallják meg, mert húznak előre, csak ki innét, meg el tőlem. majd csak néznek bambán, h mivan, ki húzott fel.
és nem értem, hogy miért csak engem lehet lecseszni vmi olyanért, amit a másik is pont ugyanúgy tett...
főleg, ha semmi közünk egymáshoz..mostmeg már végképp. mert, jha, egy csajtól szokatlan, de ha pasi csinálja ezt, áááááá, az olyan természetes kéremszépen...
majd csak kapom azokat a hülye smseket, amikben az illető próbál elbűjni a szöszi álarc mögé, miözben tudja miről van szó...: h éééN? nem tudom, mit is tettem?? nem emlékszem.
jha, gondolom, h nem emlékszik, főleg ha a legjobb haverjával dumálta át az egész éjszakát erről.
és már megintcsak azt hittem, h az emberekben lehet bízni!........
remek..az embereket csak úgy húzgálhatom ki a baráti listámról.....
nem tudom, vmit tényleg NAGYON ROSSZUL csinálok...
csak nem tudom most mi legyen..most akik vannak még, azoknak mondjam meg, h boccs, de hagyjál béén, mert eddig ez volt 100%ban, akkor ezentúl is biztos lesz a bukás számomra?
vagy próbáljak nekik hinni? mert végülis nem lehet elképzelni róluk...nem, a többiekről sem lehetett...
milyen poén lenne ha egyszer csak eltűnnék...
nha akkor tlaán rájönnének h fontos vagyok...mert úgy szokták..
ez most komoly?
kössz, kedves vagy....
ergo, rájöttem megint csak, hogy én hülye, h próbálom építeni azt a hidat, mikor úgyis biztos h vmelyik lerombolja.
és még én vagy az szemét emberke.
mert persze ŐT nem lehet felelősségre vonni..meg, á, persze az a bizalmi dolog sem úgy volt..mi? nem elég azt csak egyszer kérni! Írásos bizonyítvány kell róla..
majd csak mások nyugtatnak engem, egyik h ez van ezt kell szeretni, másik meg pillanatozik nekem..h abban kell keresni az örömöt, a gondolkodást meg a következőre hagyni.
meg persze mindenért engem kell lecseszni...ha nem akkor indulunk, azért is, ha nem rögtön odamegyünk, azért is, ha Ő nem emlékszik arra, h mondtam (pedig van róla írásos bizonyítékom is!!) akkor is, ha nincsen hely, akkor is, és ha nincs több ötletem MÉG akkor is.
bezzeg egyiket sem érdekelte volna, h azt a hülye térképet megnézze..mert, oké, nem zavar, engemet hívtak el, majd én szerveztem az egészet. de akkor ne csak hápogjanak nekem a fülembe, h basszus, most megint mehetünk és gyalogolhatunk, merth nem foglaltam helyet...nha, ha megnézték volna neten, tudták volna, h nem lehet...külön ki volt emelve...de, NEM, persze! azt se hallják meg, mert húznak előre, csak ki innét, meg el tőlem. majd csak néznek bambán, h mivan, ki húzott fel.
és nem értem, hogy miért csak engem lehet lecseszni vmi olyanért, amit a másik is pont ugyanúgy tett...
főleg, ha semmi közünk egymáshoz..mostmeg már végképp. mert, jha, egy csajtól szokatlan, de ha pasi csinálja ezt, áááááá, az olyan természetes kéremszépen...
majd csak kapom azokat a hülye smseket, amikben az illető próbál elbűjni a szöszi álarc mögé, miözben tudja miről van szó...: h éééN? nem tudom, mit is tettem?? nem emlékszem.
jha, gondolom, h nem emlékszik, főleg ha a legjobb haverjával dumálta át az egész éjszakát erről.
és már megintcsak azt hittem, h az emberekben lehet bízni!........
remek..az embereket csak úgy húzgálhatom ki a baráti listámról.....
nem tudom, vmit tényleg NAGYON ROSSZUL csinálok...
csak nem tudom most mi legyen..most akik vannak még, azoknak mondjam meg, h boccs, de hagyjál béén, mert eddig ez volt 100%ban, akkor ezentúl is biztos lesz a bukás számomra?
vagy próbáljak nekik hinni? mert végülis nem lehet elképzelni róluk...nem, a többiekről sem lehetett...
milyen poén lenne ha egyszer csak eltűnnék...
nha akkor tlaán rájönnének h fontos vagyok...mert úgy szokták..
2007. december 4., kedd
hihetetlen.egyszerűen hihetetlen. az agyam elszáll.:D:D
Anyám csak közölte, h ne táncikáljak itt, ne mozogjak, hanem dobjak össze egy igen zsíros, laktató vacsit, feküdjek be az ágyamba, és csak hízzak:D:D
.....hát mondom...oké, lefogytam 5 kg-t a betegség alatt, de már visszahíztam 2-őt.haladás! pedig normálisan ettem..úgy reggel egy picit, ebédet vmikor, majd jójó este a vacsit..mindig így szoktam:D és már ezzel is híztam...bár, az igaz, h nem leszek kövér, de azért nem kell plussz segíteni neki, h jöjjenek azok a kg-k :D
aztán, meg csak elkapott a tánci-hév,(persze nem az a zöld, és idegesítően sípolós!) és ugrabugráltam itten, és anya már megintcsak szólt, h nem, előbb enni, meg utána is, és közben is! szóval tánc nuku. erre meg elkezdtem balettozni.persze olyan amatőr szinten.Mivel azért mégiscsak tánc, és mégsem olyan nagy mozgás. erre meg csak azokat a pillantásokat, meg az összenézéseket kaptam, amik azt sugallták, h egy abszolute de nem normális gyereknek gondolnak. de hát..., ugyebár, ami egyszer a családban volt, az ott is marad. öröklődik. hehe:)
a másik meg, h közöltem velük (szintén táncolva), h csakhogy tudják előre, én, kéremszépen, pénteken mennék el innét. úgy sokáig. messzire. a városba. méééééég pedig bulizniiii!! bezonyám.
szóval, vázoltam nekik a helyzetet, h h is lenne, kb kik jönnek, majd mind a három kezemen végigszámoltam a neveket, csakhogy megbéküljenek, nem lesz egyedül a kicsi lányuk.
sajnos, azonban anyum nem így gondolta, mondja, h oké, de utolsó hévvel go home. hát, öhhm, izé, mondtam, nem úgy van az, egy hónapja már ki sem mozdultam, megőrülök, szükségem van a táncira, és hajnalnál előbb nem jönnék haza. anyu meg csak h 'várjunk még azzal kislányom!'. nha, gondoltam, biztos a bacik miatt fél, úgyhogy rögtön mondtam, már jól vagyok, ráadásul meleg a kabátom is.
erre meg mondta, h nem azért, hanem a bandázások miatt, merthogy jönnek a csúnya bácsik, és elvisznek. nha mondom, szupi, olyanok voltak, és lesznek is, nem fognak eltűnni....sajnos...
erre anyu, h nem baj, várjunk tavaszig.
MI?????????????????????????????????????????????????????????????
mondtam anyunak, 'ma tényleg fáradt vagy!'
úgyh anyunak adtam választási lehetőséget, vagyis, már ő rögtön föl is vázolta magának: vagy ott alszom vkinél, vagy hazakíséretem magamat, aminek 90%ban az lenne az eredménye, h az gardedám itt aludna. mint szokott.
csak aztán egyik sem tetszett neki.
DE még szerencse, h van egy apáááám, aki igen kérdőn mondta anyumnak, h most komolyan itthon akar e tartani engemet.
hát a beszélgetésnek ezen a téren itt vége szakadt, mert anyum jött azzal, már megint, h ne táncikáljak, hanem egyek, utána pedig ugrálhatok.
úgyh, mostan már ülök, írok, jóllakottan, és mosolygósan, mert tudom, h úgyis elmehetek, mert mi az h nem. mert ügyebár igen szociális életet kell h éljünk. ezt még anyu mondta.
:P
Anyám csak közölte, h ne táncikáljak itt, ne mozogjak, hanem dobjak össze egy igen zsíros, laktató vacsit, feküdjek be az ágyamba, és csak hízzak:D:D
.....hát mondom...oké, lefogytam 5 kg-t a betegség alatt, de már visszahíztam 2-őt.haladás! pedig normálisan ettem..úgy reggel egy picit, ebédet vmikor, majd jójó este a vacsit..mindig így szoktam:D és már ezzel is híztam...bár, az igaz, h nem leszek kövér, de azért nem kell plussz segíteni neki, h jöjjenek azok a kg-k :D
aztán, meg csak elkapott a tánci-hév,(persze nem az a zöld, és idegesítően sípolós!) és ugrabugráltam itten, és anya már megintcsak szólt, h nem, előbb enni, meg utána is, és közben is! szóval tánc nuku. erre meg elkezdtem balettozni.persze olyan amatőr szinten.Mivel azért mégiscsak tánc, és mégsem olyan nagy mozgás. erre meg csak azokat a pillantásokat, meg az összenézéseket kaptam, amik azt sugallták, h egy abszolute de nem normális gyereknek gondolnak. de hát..., ugyebár, ami egyszer a családban volt, az ott is marad. öröklődik. hehe:)
a másik meg, h közöltem velük (szintén táncolva), h csakhogy tudják előre, én, kéremszépen, pénteken mennék el innét. úgy sokáig. messzire. a városba. méééééég pedig bulizniiii!! bezonyám.
szóval, vázoltam nekik a helyzetet, h h is lenne, kb kik jönnek, majd mind a három kezemen végigszámoltam a neveket, csakhogy megbéküljenek, nem lesz egyedül a kicsi lányuk.
sajnos, azonban anyum nem így gondolta, mondja, h oké, de utolsó hévvel go home. hát, öhhm, izé, mondtam, nem úgy van az, egy hónapja már ki sem mozdultam, megőrülök, szükségem van a táncira, és hajnalnál előbb nem jönnék haza. anyu meg csak h 'várjunk még azzal kislányom!'. nha, gondoltam, biztos a bacik miatt fél, úgyhogy rögtön mondtam, már jól vagyok, ráadásul meleg a kabátom is.
erre meg mondta, h nem azért, hanem a bandázások miatt, merthogy jönnek a csúnya bácsik, és elvisznek. nha mondom, szupi, olyanok voltak, és lesznek is, nem fognak eltűnni....sajnos...
erre anyu, h nem baj, várjunk tavaszig.
MI?????????????????????????????????????????????????????????????
mondtam anyunak, 'ma tényleg fáradt vagy!'
úgyh anyunak adtam választási lehetőséget, vagyis, már ő rögtön föl is vázolta magának: vagy ott alszom vkinél, vagy hazakíséretem magamat, aminek 90%ban az lenne az eredménye, h az gardedám itt aludna. mint szokott.
csak aztán egyik sem tetszett neki.
DE még szerencse, h van egy apáááám, aki igen kérdőn mondta anyumnak, h most komolyan itthon akar e tartani engemet.
hát a beszélgetésnek ezen a téren itt vége szakadt, mert anyum jött azzal, már megint, h ne táncikáljak, hanem egyek, utána pedig ugrálhatok.
úgyh, mostan már ülök, írok, jóllakottan, és mosolygósan, mert tudom, h úgyis elmehetek, mert mi az h nem. mert ügyebár igen szociális életet kell h éljünk. ezt még anyu mondta.
:P
2007. december 3., hétfő
furcsa állapot
persze.
már megszokhattuk volna..
az élet nem fair, és nem könnyű.
tele van érzelmekkel.
de mi mégis elgyengülünk.
én legalábbis.
pedig próbálom! próbálok erősnek látszani.
az élet-habár, tudom nem volt még hosszú- megtanított dolgokra.
-ne bízz az emberekben.
-ne légy naív
-saját magadat vidd előbbre, dolgozz, keményen! csak úgy lehetsz vki, csak úgy élhetsz olyan életet amilyet szánsz magadnak.
meg..végülis, tudjuk, persze, érzelmek nélkül nem lennénk, azok, akik, nem élnénk teljes életet, és unalmas lenne minden.
Mert kell a boldogság, kell h nevethessünk, h láthassuk a másik örömét, h csak hülyéskedjünk vmi apróságon, vagy csak hogy kiragadjunk vmi kicsit, vmit, amit nem mindenki lát meg, és hogy örömünket leljük benne.
De mint jinnek is ott van jang, a párja, és a nappal után jön a sötétség, az öröm mellett is ott volt, van és lesz a bánat. a szomorúság, ami ezer és egy dologból fakadhat.
lehet egyszerű érzelmi hullám is. mikor csak azt mondjuk, h egyszer fent, és egyszer lent. ilyenkor a lent nem fáj annyira.
de van amikor érezzük, h vmi jön, és vkinek mennie kell.
és akkor AZ rátelepszik a lelkünkre, majd kezd megfoghatóbbá válni. tudatosul bennünk, majd a szivünket is eléri. s kicsavarja. nincs annál rosszabb, ha a szeretteinket elveszítjük.
vajon jobb, ha csak lelkileg veszítettük el?
ha még lélegzik, alszik, vagy csak sétál. de boldog. csak vki mással.
de melyikhez tartozik?
persze, ez végülis nem kérdés.
lényeg h örüljön, h mosolyogjon, velünk vagy nélkülünk.
és mi? velünk mi lesz?
'Légy erős, majd elfelejted, túl leszel rajta'- mondják.
de nem. mert soha sem
mert ott vannak az álmaink. ahol nincs élő vagy holt. mindenki egy, mindenki ugyanaz.
s akkor, az emlékekkel újraéledhetnek. Láthatjuk, érezhetjük őket, miközben csak mosolygungk. Álmunkban, tudalattink segítségével, de a mosoly ott van. Az, amelyikkel tudjuk.
Tudjuk, h nem vagyunk egyedül. Hogy velünk lesznek. Mindig.Lélekben, emlékben, egy egy szellőben, a fák suhogásában, a zöldhullámban, egy jó tippnél, mikor nyerünk, mikor sírunk, és mikor rájuk gondolunk.
Halál...szakítás... Az első, egy kis segítséggel, de felfogható szakításnak is, ha elfogadjuk, hogy a halál nem rossz dolog, csak egy állapot, amelyben a testnek aludnia kell, a léleknek meg egy kis szabadság szükségeltetik. De az a lélek sosem megy el, mindig velünk lesz, vigyáz ránk, és érezteti, hogy boldogság még utánuk is létezik.
Mert nem nélkülük mosolygunk.
Az emlékük megtartásával, és kellemes rájuk gondolásával az a mosoly csak erősödni fog. Még ha egy magányos éjszakán is leszünk, könnyeinkkel. Az a mosoly meg fog jelenni.
s nem szabad elfelejtenünk, h vannak még a Földön olyanok, akiknek kellünk, akik a boldogságunkat akarják, és akik mindig mellettünk lesznek.
az élet szép. még a hibáival is. ne sírva emlékezzünk máséra.
már megszokhattuk volna..
az élet nem fair, és nem könnyű.
tele van érzelmekkel.
de mi mégis elgyengülünk.
én legalábbis.
pedig próbálom! próbálok erősnek látszani.
az élet-habár, tudom nem volt még hosszú- megtanított dolgokra.
-ne bízz az emberekben.
-ne légy naív
-saját magadat vidd előbbre, dolgozz, keményen! csak úgy lehetsz vki, csak úgy élhetsz olyan életet amilyet szánsz magadnak.
meg..végülis, tudjuk, persze, érzelmek nélkül nem lennénk, azok, akik, nem élnénk teljes életet, és unalmas lenne minden.
Mert kell a boldogság, kell h nevethessünk, h láthassuk a másik örömét, h csak hülyéskedjünk vmi apróságon, vagy csak hogy kiragadjunk vmi kicsit, vmit, amit nem mindenki lát meg, és hogy örömünket leljük benne.
De mint jinnek is ott van jang, a párja, és a nappal után jön a sötétség, az öröm mellett is ott volt, van és lesz a bánat. a szomorúság, ami ezer és egy dologból fakadhat.
lehet egyszerű érzelmi hullám is. mikor csak azt mondjuk, h egyszer fent, és egyszer lent. ilyenkor a lent nem fáj annyira.
de van amikor érezzük, h vmi jön, és vkinek mennie kell.
és akkor AZ rátelepszik a lelkünkre, majd kezd megfoghatóbbá válni. tudatosul bennünk, majd a szivünket is eléri. s kicsavarja. nincs annál rosszabb, ha a szeretteinket elveszítjük.
vajon jobb, ha csak lelkileg veszítettük el?
ha még lélegzik, alszik, vagy csak sétál. de boldog. csak vki mással.
de melyikhez tartozik?
persze, ez végülis nem kérdés.
lényeg h örüljön, h mosolyogjon, velünk vagy nélkülünk.
és mi? velünk mi lesz?
'Légy erős, majd elfelejted, túl leszel rajta'- mondják.
de nem. mert soha sem
mert ott vannak az álmaink. ahol nincs élő vagy holt. mindenki egy, mindenki ugyanaz.
s akkor, az emlékekkel újraéledhetnek. Láthatjuk, érezhetjük őket, miközben csak mosolygungk. Álmunkban, tudalattink segítségével, de a mosoly ott van. Az, amelyikkel tudjuk.
Tudjuk, h nem vagyunk egyedül. Hogy velünk lesznek. Mindig.Lélekben, emlékben, egy egy szellőben, a fák suhogásában, a zöldhullámban, egy jó tippnél, mikor nyerünk, mikor sírunk, és mikor rájuk gondolunk.
Halál...szakítás... Az első, egy kis segítséggel, de felfogható szakításnak is, ha elfogadjuk, hogy a halál nem rossz dolog, csak egy állapot, amelyben a testnek aludnia kell, a léleknek meg egy kis szabadság szükségeltetik. De az a lélek sosem megy el, mindig velünk lesz, vigyáz ránk, és érezteti, hogy boldogság még utánuk is létezik.
Mert nem nélkülük mosolygunk.
Az emlékük megtartásával, és kellemes rájuk gondolásával az a mosoly csak erősödni fog. Még ha egy magányos éjszakán is leszünk, könnyeinkkel. Az a mosoly meg fog jelenni.
s nem szabad elfelejtenünk, h vannak még a Földön olyanok, akiknek kellünk, akik a boldogságunkat akarják, és akik mindig mellettünk lesznek.
az élet szép. még a hibáival is. ne sírva emlékezzünk máséra.
2007. december 1., szombat
töltődöm.Energiával. csak érzem, h egyre több minden van bennem, egyre jönnek a gondolatok, a belső énem pedig már nem elégszik meg csak velem. kellenek az emberek, kell a külvilág, h kiöntsem szívemet, lelkemet, kell már az a vmi, kell AZ h érvényesülhessek. csak töltődöm, amikor alszom, töltődöm mikor egymagamban vagyok, sőt még akkor is, mikor csak tanulok.
ROBBANNI készülök.
A testem már egyre többször, egyre hosszabban adja az egyenes, és érthető jeleket. Már nem bírja a mozdulatlanságot, már nem bírja a szürkeséget.
TÁNC KELL!
BULI KELL!
H kiüvőlthessem, kitombolhassam magamat!
h ÉLJEK!
élvezni akarom, azt h még utoljára vagyok gyerek, azt, h mindjárt felnőtt leszek.
élvezni akarom a mámorító hatást, a barátaim társaságát.
SÜTNI akarok!
h boldogok lehessenek, h mosolyogjanak miattam!
SZERETET akarok adni! mindenkinek!
szívom magamba az energiát,és muszáj kiadnom magamból.
nem csak hallani akarom, h 'ééén, igen, ééén, megyek ma, nem leszek itt, h beszéljek veled, mert bulizni fogok!'
ÉN is akarom ezt, mondani, átélni, jólérezni. utána meg csak délig aludni, és nukut tanulni.
szabadulni akarok a kötelékektől, élvezni, h singli vagyok! IGEN! MERT ISZONYÚAN JÓ DOLOG!!!! és csak élvezem, ahogy egyre jobban szeretnek, és élvezem, h mindenki elérhet.
szóval..most kissé feldobódtam, mert ma tanulás helyett aludtam, meg aztán egy jóóóó nagyot shoppingoltunk, és teljesen kivetkőztem magamból, és felöltöztem egy kisasszonnyá, mármint olyan szép kabátos, magassarkú csizmás hölgyikévé, ami amúgy igen távol áll tőlem.de sebaj, az ember ügye változik.
most pedig azon vagyok, h egy baráti segítséget nyújtsak, úgyh mennem is kell nyomban, h felfújjam a matracot, h jól elférhessünk.
oh, meg persze örülök, mert Húgi örül, h jó ajándékokat választottam neki, meg boldog vagyok, h itthon méééég mindig szupi minden, és h ma elhatároztuk h egy családi vállalkozást fogunk indítani.
huh, meg a másik, amit MUSZÁJ kiemelnem, h örülök azért is, mert Kriszti egyre többet mosolyog, és ez köszönhtő nekünk is, meg remélem a családnak is, nha de persze Sziszi sem maradhat ki, plussz a génmódosított rózsa sem..nha, meg ügye h stréééber lett...Ügye, Kriszti:D a kis kémiáddal?!:D:D:D
és sorry, h összevisszaságban írok, meg nem is úgy ahogyan szoktam, de gépelés közben járkálok telefonnal a kezemben, szobából szobába, mert nem bírják sokáig nélkülem...huh, most volt egy kis ego, de végülis annak is jelen kell lennie néha..persze nem mindig. mármint nálam biztos nem.
szóval most megyek PUmmmPÁLNiiiiiii....igaz, csajok? ;):D hehe
ROBBANNI készülök.
A testem már egyre többször, egyre hosszabban adja az egyenes, és érthető jeleket. Már nem bírja a mozdulatlanságot, már nem bírja a szürkeséget.
TÁNC KELL!
BULI KELL!
H kiüvőlthessem, kitombolhassam magamat!
h ÉLJEK!
élvezni akarom, azt h még utoljára vagyok gyerek, azt, h mindjárt felnőtt leszek.
élvezni akarom a mámorító hatást, a barátaim társaságát.
SÜTNI akarok!
h boldogok lehessenek, h mosolyogjanak miattam!
SZERETET akarok adni! mindenkinek!
szívom magamba az energiát,és muszáj kiadnom magamból.
nem csak hallani akarom, h 'ééén, igen, ééén, megyek ma, nem leszek itt, h beszéljek veled, mert bulizni fogok!'
ÉN is akarom ezt, mondani, átélni, jólérezni. utána meg csak délig aludni, és nukut tanulni.
szabadulni akarok a kötelékektől, élvezni, h singli vagyok! IGEN! MERT ISZONYÚAN JÓ DOLOG!!!! és csak élvezem, ahogy egyre jobban szeretnek, és élvezem, h mindenki elérhet.
szóval..most kissé feldobódtam, mert ma tanulás helyett aludtam, meg aztán egy jóóóó nagyot shoppingoltunk, és teljesen kivetkőztem magamból, és felöltöztem egy kisasszonnyá, mármint olyan szép kabátos, magassarkú csizmás hölgyikévé, ami amúgy igen távol áll tőlem.de sebaj, az ember ügye változik.
most pedig azon vagyok, h egy baráti segítséget nyújtsak, úgyh mennem is kell nyomban, h felfújjam a matracot, h jól elférhessünk.
oh, meg persze örülök, mert Húgi örül, h jó ajándékokat választottam neki, meg boldog vagyok, h itthon méééég mindig szupi minden, és h ma elhatároztuk h egy családi vállalkozást fogunk indítani.
huh, meg a másik, amit MUSZÁJ kiemelnem, h örülök azért is, mert Kriszti egyre többet mosolyog, és ez köszönhtő nekünk is, meg remélem a családnak is, nha de persze Sziszi sem maradhat ki, plussz a génmódosított rózsa sem..nha, meg ügye h stréééber lett...Ügye, Kriszti:D a kis kémiáddal?!:D:D:D
és sorry, h összevisszaságban írok, meg nem is úgy ahogyan szoktam, de gépelés közben járkálok telefonnal a kezemben, szobából szobába, mert nem bírják sokáig nélkülem...huh, most volt egy kis ego, de végülis annak is jelen kell lennie néha..persze nem mindig. mármint nálam biztos nem.
szóval most megyek PUmmmPÁLNiiiiiii....igaz, csajok? ;):D hehe
2007. november 29., csütörtök
jha, meg rájöttem h amikor nagyon arra koncentrálok, h tanulnom kell, és milliónyi feladatom van, nemigazán megy az elengedés, a képzeletemnek meg a szárnyalás. úgyh az írásaim sem igen jók..
de majd javulnak..ígérem.
csak hulla vagyok. öt óra alvás után...sok sok számonkérést hátrahagyva, és még magam előtt látva. szóval most minden csupa csupa stressz...és idegesítő..
de ez van.
de majd javulnak..ígérem.
csak hulla vagyok. öt óra alvás után...sok sok számonkérést hátrahagyva, és még magam előtt látva. szóval most minden csupa csupa stressz...és idegesítő..
de ez van.
naggyon érdekes dolog ez a has.
meg az agyunknak az a része, amelyik a táplálék beszerzésért felelős.
Mert befogadják az ételt.amit nagyon helyesen is tesznek.
hiszen, az ennivaló rengeteg dologra jó.
az első, természetesen a FŐ pont..bááár, kinek mi:) de most vegyük akkor az általánost. azért eszünk eredetileg, h legyen üzemanyagunk, h ne robbanjon le a motor.
ilyenkor a legjobb bekebelezni azt a sok étket. mert nem csak hogy megtöltjük a bedőnket, hanem sok sok finomságot eltűntethetünk a szánkban. Pl. egy jóó sajtos, cipóban kiszolgált francia hagyma leves, utána meg egy igazi kacsa fogás...hmmm...isteni. főleg lilakáposztával. mondjuk ilyenkor igen vigyázni kell arra, h ne jussunk el abba az állapotba..h..öhm..egyszerűen csak DURR. személy szerint, én mindig próbálok figyelni, h ezt a fázist elkerüljem, mert tudom jól, h nem kellemes utána a lét, még egy jó darabig.
AZonban vannak olyan ételek, amikről tudjuk, h elfogyasztásukkal biztosan a kipukkadáshoz jutunk, azonban a kihagyásuk szóba sem jöhet. Ilyen a francia hagymaleves, szintén cipóban, majd főfogásként jércemell sajtmártásban krumplipürével, Nha kérem szépem, ez a világ egyik legfinomabb étele...vagyis, biztosan van egzotikusabb is, de hogy a Fogadó a hat testvérhez-ben mennyeien készítik el, az holt biztos. és ezt Csuri is tudja igazolni. Teljes egyetértésben van velem.
(mondjuk, igaz h az ebéd után olyankor minimum a házig vissza kellett sétálni, ami oké, csak két 2km ,de legalább segített vmennyire, h a sok sok sajt kicsit lemenjen. amúgy ez az étterem Dömin van..persze, hol máshol.)
Akkor a második, amikor azért eszünk, mert épp nincs jobb dolgunk. Általános tény, h ha az ember unatkozik, akkor csak tömi a pofikáját. Velem is volt ilyen..
és ha ez van, akkor emg örüljünk, ha épp nem 11kor jön ránk ez az érzelmi állapot, aminek következtében a konyhába veszük utunkat...mert, ügye teli hassal nem édes az álom.
A negyedik, amikor vmilyen érzelmi problémákkal küszködünk. A legszokványosabb, mikor a szerelmi csalódások, problémák okozta fájdalmak miatt ülünk a tv előtt, és csak habzsoljuk a csokoládét.
Én sose voltam ilyen.
Talán egyszer, mikor már annyira vágytam egy kis boldogságra. de a csoki akkor se segített, mert ügye nemigazán szeretem. (bár épp most tüntettem el egy ferrero rocher-t :P)
és akkor van az a fajta evési kényszer (jó, oké, van még ezernyi, de azért most mégsem egy ismeretterjesztő cikket írok az étkezési szokásokról
szóval, az utolsó, az, amikor csak eszünk, mert finom, és a finomség ízlelése közben rengeteg dolog az eszunkbe jut. Vagy új dolgok, vagy emlkékképek.
Ilyen például a Mama fősztje. így általánosítva.
Nálunk is van ilyen. Még pedig ez a Keresztmamám marhahúslevese. Amikor náluk vagyunk mindig ezt esszük. Az íze meghalad minden képzeletet. Már a kinézete sem a szokványos húsleveseké, de azlrt annyira nagy különbség nincsen.....addig, amig meg nem kóstolod. ahogy a szédba veszed a kanalat, először megérzed az ízeket,Óvatosan és lassan megrágod a zöldségekeket, vagy csak a puha húst, miközben csak behunyott szemmel figyelsz az ízlelő bimbóidra. Mikor lenyeled, melegítő hatását végig érzed a testedben. Nem csoda. Hiszen éjszakán át forrt a lassú tűzön.
Ez a leves az, amit sose fogunk megunni, és mikor csak meghalljuk elfogyaztásának a közeledtét, minden egyes tagja a családunknak izgalomba jön.
szóval különös dolog ez az étkezés. annyi fajtája van, és annyi közlési formája. kifejezhet szeretetet, törődést, odafigyelést, ápolást, vagy hivatalosabb dolgokat is.
mindenesetre én szeretek enni. mindenhogyan..
meg az agyunknak az a része, amelyik a táplálék beszerzésért felelős.
Mert befogadják az ételt.amit nagyon helyesen is tesznek.
hiszen, az ennivaló rengeteg dologra jó.
az első, természetesen a FŐ pont..bááár, kinek mi:) de most vegyük akkor az általánost. azért eszünk eredetileg, h legyen üzemanyagunk, h ne robbanjon le a motor.
ilyenkor a legjobb bekebelezni azt a sok étket. mert nem csak hogy megtöltjük a bedőnket, hanem sok sok finomságot eltűntethetünk a szánkban. Pl. egy jóó sajtos, cipóban kiszolgált francia hagyma leves, utána meg egy igazi kacsa fogás...hmmm...isteni. főleg lilakáposztával. mondjuk ilyenkor igen vigyázni kell arra, h ne jussunk el abba az állapotba..h..öhm..egyszerűen csak DURR. személy szerint, én mindig próbálok figyelni, h ezt a fázist elkerüljem, mert tudom jól, h nem kellemes utána a lét, még egy jó darabig.
AZonban vannak olyan ételek, amikről tudjuk, h elfogyasztásukkal biztosan a kipukkadáshoz jutunk, azonban a kihagyásuk szóba sem jöhet. Ilyen a francia hagymaleves, szintén cipóban, majd főfogásként jércemell sajtmártásban krumplipürével, Nha kérem szépem, ez a világ egyik legfinomabb étele...vagyis, biztosan van egzotikusabb is, de hogy a Fogadó a hat testvérhez-ben mennyeien készítik el, az holt biztos. és ezt Csuri is tudja igazolni. Teljes egyetértésben van velem.
(mondjuk, igaz h az ebéd után olyankor minimum a házig vissza kellett sétálni, ami oké, csak két 2km ,de legalább segített vmennyire, h a sok sok sajt kicsit lemenjen. amúgy ez az étterem Dömin van..persze, hol máshol.)
Akkor a második, amikor azért eszünk, mert épp nincs jobb dolgunk. Általános tény, h ha az ember unatkozik, akkor csak tömi a pofikáját. Velem is volt ilyen..
és ha ez van, akkor emg örüljünk, ha épp nem 11kor jön ránk ez az érzelmi állapot, aminek következtében a konyhába veszük utunkat...mert, ügye teli hassal nem édes az álom.
A negyedik, amikor vmilyen érzelmi problémákkal küszködünk. A legszokványosabb, mikor a szerelmi csalódások, problémák okozta fájdalmak miatt ülünk a tv előtt, és csak habzsoljuk a csokoládét.
Én sose voltam ilyen.
Talán egyszer, mikor már annyira vágytam egy kis boldogságra. de a csoki akkor se segített, mert ügye nemigazán szeretem. (bár épp most tüntettem el egy ferrero rocher-t :P)
és akkor van az a fajta evési kényszer (jó, oké, van még ezernyi, de azért most mégsem egy ismeretterjesztő cikket írok az étkezési szokásokról
szóval, az utolsó, az, amikor csak eszünk, mert finom, és a finomség ízlelése közben rengeteg dolog az eszunkbe jut. Vagy új dolgok, vagy emlkékképek.
Ilyen például a Mama fősztje. így általánosítva.
Nálunk is van ilyen. Még pedig ez a Keresztmamám marhahúslevese. Amikor náluk vagyunk mindig ezt esszük. Az íze meghalad minden képzeletet. Már a kinézete sem a szokványos húsleveseké, de azlrt annyira nagy különbség nincsen.....addig, amig meg nem kóstolod. ahogy a szédba veszed a kanalat, először megérzed az ízeket,Óvatosan és lassan megrágod a zöldségekeket, vagy csak a puha húst, miközben csak behunyott szemmel figyelsz az ízlelő bimbóidra. Mikor lenyeled, melegítő hatását végig érzed a testedben. Nem csoda. Hiszen éjszakán át forrt a lassú tűzön.
Ez a leves az, amit sose fogunk megunni, és mikor csak meghalljuk elfogyaztásának a közeledtét, minden egyes tagja a családunknak izgalomba jön.
szóval különös dolog ez az étkezés. annyi fajtája van, és annyi közlési formája. kifejezhet szeretetet, törődést, odafigyelést, ápolást, vagy hivatalosabb dolgokat is.
mindenesetre én szeretek enni. mindenhogyan..
2007. november 28., szerda
csak annyit tudok mondani, h idegesítő h az élet egyszer hol vidám, hol pedig unfair. már épp h kezdenék örülni a világ dolgainak, mikor, buuuummmmmm, berobban vmi váratlan, vmi amire nem számítok, és akkor csak ehetem a kalapomat, h a fenébe, miért van ez.
meg aztán csak jönnek a hülye front miatti fejfájás okozta emlékképek, arról, h milyen lehetne HA, vagy milyen volt régen.... és mikor már alávetettem magamat a szentimentalista gondolkodásmódnak, akkor meg gyorsan észbe kell kapnom,és vmibe belekapaszkodnom, h ne az ablakból kiugrás legyen a vége.
mindenesetre nehéz vállalkozás embernek lenni. következő életemben biztos, h csillag leszek..
meg aztán csak jönnek a hülye front miatti fejfájás okozta emlékképek, arról, h milyen lehetne HA, vagy milyen volt régen.... és mikor már alávetettem magamat a szentimentalista gondolkodásmódnak, akkor meg gyorsan észbe kell kapnom,és vmibe belekapaszkodnom, h ne az ablakból kiugrás legyen a vége.
mindenesetre nehéz vállalkozás embernek lenni. következő életemben biztos, h csillag leszek..
2007. november 27., kedd
Múlik az idő.
A suliban, lyukasórában a pénctárcámat nézegetik. Igen rejtélyes, ha egy nőéről van szó.
Papírok tömkelege kerül a titkok homályából a napvilágra. Van ott minden..: a mekihez elengedhetetlen Smart kártya, még régi hiphop-os bérlet,különböző névjegykártyák, egy papír a vérnyomásom szakasos figyeléséről, ami a stresszes időszakomból való, sok sok színes kajajegy, nha meg a péénz.
Majd előkerül a tb kártya, ami igen rövid figyelmet szerez magának. A középpontba a diákom kerül. Először csak a mostani. MAjd mikor a 'kedves kíváncsi' kiveszi a tokjából, észrevesz egy másik képet is. A régi igazolványomét. Azon még csak 3.os voltam.
És úristen. milyen régen volt már.
Ilyen nagyok lennénk?
Mögöttünk hirtelen zsibongás töri meg a csendet. Feri bának, és az éppeni osztályának nem maradt hely a tornateremben, így az aulába kényszerültek költözni. Gyerekestül, zsámolyostul, ugró kötelestül.
Emlékszem, nekünk is kellett "száműzetésben" tornáznunk. még anno. sosem szerettem, mert a NAGYOK mindig néztek.
Most viszont mi ültünk a büfénél, mi ettük a finom kókuszgolyót (én legalábbis) és csak mosolygva (egyesek igen érzéketlenül, hangosan nevetve) néztük a kisebbeket.
A másik emlékem a NAGYOKról, mikor állunk az angol terem előtt, várjuk h kicsöntgessenek, és a bent ülő 10esek átadják a helyeiket. Mikort megszólal az a bizonyos szünetet jelző hang, az ajtó kitárul, és a csupa magas és szinte már felnőtt ember kilép rajta.
Vagyis ha ők akkor 10esek voltak, mi meg már a 11.et járjuk....akkor mi milyenek vagyunk??
Erre az én szemszögemből nagyon nehéz válaszolni.
Mert, oké, látom, h egyre több kicsi van az iskolában, a fölöttünk lévők meg csak fogyatkoznak.
A tanárok egyre jobban kedvelnek, és a suliban is ismernek. bár ez betudható a kissé buzgó szervezkedésemnek is.
Oké, látom a képeken a változást, de ha belépek az osztálytermembe, mintha mi sem változott volna. Ugyanazok az emberek, vagy inkább gyerekek vagyunk.
Érdekes dolog ez.
Vajon a kisebbek hogyan néznek ránk?
Vajon a DÖKben a felsősök milyen vezetőt látnak bennem? mármint..korilag, érettségileg egyaránt.
Bár érzem h a sulit szinte már teljesen kinőttük.
Várom is az egyetemet, meg nem is.
Most már ez az épület teljesen otthonossá vált, a tanárok közvetlensége irányunkba nagyon sokat számít.
bár..azért még nézhetnek igen kisgyerekeknek is minket...ha pl a szekrényünk előtt, öltözés közben Dodóékkal a modelleket parodizáljuk ki...(öhm, enyhe csípő dobállással, és mosoly összeszorító arccal:D:D)
A suliban, lyukasórában a pénctárcámat nézegetik. Igen rejtélyes, ha egy nőéről van szó.
Papírok tömkelege kerül a titkok homályából a napvilágra. Van ott minden..: a mekihez elengedhetetlen Smart kártya, még régi hiphop-os bérlet,különböző névjegykártyák, egy papír a vérnyomásom szakasos figyeléséről, ami a stresszes időszakomból való, sok sok színes kajajegy, nha meg a péénz.
Majd előkerül a tb kártya, ami igen rövid figyelmet szerez magának. A középpontba a diákom kerül. Először csak a mostani. MAjd mikor a 'kedves kíváncsi' kiveszi a tokjából, észrevesz egy másik képet is. A régi igazolványomét. Azon még csak 3.os voltam.
És úristen. milyen régen volt már.
Ilyen nagyok lennénk?
Mögöttünk hirtelen zsibongás töri meg a csendet. Feri bának, és az éppeni osztályának nem maradt hely a tornateremben, így az aulába kényszerültek költözni. Gyerekestül, zsámolyostul, ugró kötelestül.
Emlékszem, nekünk is kellett "száműzetésben" tornáznunk. még anno. sosem szerettem, mert a NAGYOK mindig néztek.
Most viszont mi ültünk a büfénél, mi ettük a finom kókuszgolyót (én legalábbis) és csak mosolygva (egyesek igen érzéketlenül, hangosan nevetve) néztük a kisebbeket.
A másik emlékem a NAGYOKról, mikor állunk az angol terem előtt, várjuk h kicsöntgessenek, és a bent ülő 10esek átadják a helyeiket. Mikort megszólal az a bizonyos szünetet jelző hang, az ajtó kitárul, és a csupa magas és szinte már felnőtt ember kilép rajta.
Vagyis ha ők akkor 10esek voltak, mi meg már a 11.et járjuk....akkor mi milyenek vagyunk??
Erre az én szemszögemből nagyon nehéz válaszolni.
Mert, oké, látom, h egyre több kicsi van az iskolában, a fölöttünk lévők meg csak fogyatkoznak.
A tanárok egyre jobban kedvelnek, és a suliban is ismernek. bár ez betudható a kissé buzgó szervezkedésemnek is.
Oké, látom a képeken a változást, de ha belépek az osztálytermembe, mintha mi sem változott volna. Ugyanazok az emberek, vagy inkább gyerekek vagyunk.
Érdekes dolog ez.
Vajon a kisebbek hogyan néznek ránk?
Vajon a DÖKben a felsősök milyen vezetőt látnak bennem? mármint..korilag, érettségileg egyaránt.
Bár érzem h a sulit szinte már teljesen kinőttük.
Várom is az egyetemet, meg nem is.
Most már ez az épület teljesen otthonossá vált, a tanárok közvetlensége irányunkba nagyon sokat számít.
bár..azért még nézhetnek igen kisgyerekeknek is minket...ha pl a szekrényünk előtt, öltözés közben Dodóékkal a modelleket parodizáljuk ki...(öhm, enyhe csípő dobállással, és mosoly összeszorító arccal:D:D)
2007. november 26., hétfő
Behunyom a szemem.
Fekszem.
Súlytalan vagyok.
Az ágy puhasága és a párna kényelmes hatása lassan eltűnik. Keményet érzek. Fát, és szögeket. A levegőben már nem érezhető a bútorok illata.Hűvösebb van, de pólóban vagyok, és nem fázom.
Hallani lehet egy nagyon enyhe zúgást...és csak közeledik..egyre hangosabb. Kezd idegesítővé válni. Amint elég közel kerül hozzám, hirtelen kinyitom a szememet, és elhesegetem a szúnyogot.
Már nem a szobámban vagyok. Már nem a fal hullámosságát, és a festés egyeletlenségét látom háton fekve.Fölöttem csillagok milliónyi. Innen nagyon jól lehet látni, a város csillogása nem zavarja az égbolt fényét.
És hopp...egy fénycsóva szeli át az eget. Hullócsillag. Gyorsan kívánni kell....de mit is? mikor történi ez? talán kérjem, h még sokáig ne ébredjek fel?
Hiszen csak álmodhatok
Augusztus van.
Anyu,Húgi és Csuri fejet érintve fekszenek mögöttem.
Hm....az a dömsödi illat. Nem szennyezi az ember és az autója.
shhhhhh...süvít a nádas. Jé, épp egy kacsa család úszik el a stég mellett. Az anya elől biztonság érzettel úszik, mögötte három kisebbik. A kicsinyei nem ilyen bátrak..egymás mögött sok sok hullámot kihagyva szlalomoznak, mintha csak arra várnának mikor csap le rájuk egy félelmetes idegen, hogy akkor gyorsan elbújhassanak a legközelebbi nádascsomóban. A leghátsó hirtelen vesz egy éles balkanyart. Egy különös hang, majd egy csobbanás zavarta meg az igen hosszú ideig mondható nyugalmas előrehaladtát.
Egy öreghalász volt a tettes. Pontosabban a horgászbotja.
Ilyenkor a legjobb a horgászás.
Apu is a mi stégünkön van éppen. Ő onnan figyeli az augusztusi hullócsillag záport.
Mi négyen kijöttünk a Tanya stégjére.Mindenki használhatja. Mivel itt nem akadályozzák fák a végtelenségbe bámuló tekintetünket, könnyen belátjuk a fekete kupolát.
zzzzzzz...á, a kis piszok. Özönlenek a szúnyogok. Sose ússzuk meg. Egyik évben se.
A szúnyogcsípések okozta viszketést most meg sem érzem.
Minden egyes porcikámat átadom a végtelenségnek.
Hirtelen mintha csak repülnék. A csillagok egyre közelebb kerülnek hozzám, a bolygók kezdenek kirajzolódni.
A fehér óriás meg csak nő, nő a szemem előtt. Már nem is lehet ránézni. Vakító a fénye az álmos szemnek. Pedig sokáig aludhattam a reggel...ha visszagondolok a nyaralásra.
Délelőtt sose voltunk függőleges állapotunkban...még akkor.
De a rengeteg fürdés elfárasztja az embert. Főleg ha még az ugrálásra is elment az energia.
De nem lehetek emiatt erőtlen...hiszen itt fekszem az ágyamban.
Az illatok, a hangok egyre messzebbnek tűnnek, ahogy kezdek ébredni.
Már érzem a pamutot a testemen, a puha tapintást a kezemmel.
Első gondolatom h mindjárt reggel. Gyorsan..kelni! Készülődni kell, hogy időben elinduljak!
De amikor kinyitom a szememet sötétebb van. S még csak nem is vagyok pizsiben.
Az ágytakaró alattam gyűrődten, rajtam félig lecsúszva a tankönyvem.
oh...elaludtam.
ránézek az órára. Fél 8. fenébe...még nem vagyok kész, és már ennyi az idő? Hiszen még csak most kezdtem el az irodalmat, a földrajz még sehol.
Hallom h a teafőző az utolsó forró cseppjeit préseli már ki magából, pont bele a finom Zöld Tea filteres kannába.
Azt hiszem gyorsan innom kell belőle..hogy ne aludjak el.
Mikor fölülök, észreveszem h vmi rámvilágít.
A Hold az.
Fénye még itt is látszik, habár halványabb és kisebbnek tűnik.
Csillag sehol.
Persze, miért is vártam.
A természetet már nem lehet mindenhonnan élvezni. Ahoz külön hely kell, ahhoz meg pénz.
Ma már csak így megy ez.
Fekszem.
Súlytalan vagyok.
Az ágy puhasága és a párna kényelmes hatása lassan eltűnik. Keményet érzek. Fát, és szögeket. A levegőben már nem érezhető a bútorok illata.Hűvösebb van, de pólóban vagyok, és nem fázom.
Hallani lehet egy nagyon enyhe zúgást...és csak közeledik..egyre hangosabb. Kezd idegesítővé válni. Amint elég közel kerül hozzám, hirtelen kinyitom a szememet, és elhesegetem a szúnyogot.
Már nem a szobámban vagyok. Már nem a fal hullámosságát, és a festés egyeletlenségét látom háton fekve.Fölöttem csillagok milliónyi. Innen nagyon jól lehet látni, a város csillogása nem zavarja az égbolt fényét.
És hopp...egy fénycsóva szeli át az eget. Hullócsillag. Gyorsan kívánni kell....de mit is? mikor történi ez? talán kérjem, h még sokáig ne ébredjek fel?
Hiszen csak álmodhatok
Augusztus van.
Anyu,Húgi és Csuri fejet érintve fekszenek mögöttem.
Hm....az a dömsödi illat. Nem szennyezi az ember és az autója.
shhhhhh...süvít a nádas. Jé, épp egy kacsa család úszik el a stég mellett. Az anya elől biztonság érzettel úszik, mögötte három kisebbik. A kicsinyei nem ilyen bátrak..egymás mögött sok sok hullámot kihagyva szlalomoznak, mintha csak arra várnának mikor csap le rájuk egy félelmetes idegen, hogy akkor gyorsan elbújhassanak a legközelebbi nádascsomóban. A leghátsó hirtelen vesz egy éles balkanyart. Egy különös hang, majd egy csobbanás zavarta meg az igen hosszú ideig mondható nyugalmas előrehaladtát.
Egy öreghalász volt a tettes. Pontosabban a horgászbotja.
Ilyenkor a legjobb a horgászás.
Apu is a mi stégünkön van éppen. Ő onnan figyeli az augusztusi hullócsillag záport.
Mi négyen kijöttünk a Tanya stégjére.Mindenki használhatja. Mivel itt nem akadályozzák fák a végtelenségbe bámuló tekintetünket, könnyen belátjuk a fekete kupolát.
zzzzzzz...á, a kis piszok. Özönlenek a szúnyogok. Sose ússzuk meg. Egyik évben se.
A szúnyogcsípések okozta viszketést most meg sem érzem.
Minden egyes porcikámat átadom a végtelenségnek.
Hirtelen mintha csak repülnék. A csillagok egyre közelebb kerülnek hozzám, a bolygók kezdenek kirajzolódni.
A fehér óriás meg csak nő, nő a szemem előtt. Már nem is lehet ránézni. Vakító a fénye az álmos szemnek. Pedig sokáig aludhattam a reggel...ha visszagondolok a nyaralásra.
Délelőtt sose voltunk függőleges állapotunkban...még akkor.
De a rengeteg fürdés elfárasztja az embert. Főleg ha még az ugrálásra is elment az energia.
De nem lehetek emiatt erőtlen...hiszen itt fekszem az ágyamban.
Az illatok, a hangok egyre messzebbnek tűnnek, ahogy kezdek ébredni.
Már érzem a pamutot a testemen, a puha tapintást a kezemmel.
Első gondolatom h mindjárt reggel. Gyorsan..kelni! Készülődni kell, hogy időben elinduljak!
De amikor kinyitom a szememet sötétebb van. S még csak nem is vagyok pizsiben.
Az ágytakaró alattam gyűrődten, rajtam félig lecsúszva a tankönyvem.
oh...elaludtam.
ránézek az órára. Fél 8. fenébe...még nem vagyok kész, és már ennyi az idő? Hiszen még csak most kezdtem el az irodalmat, a földrajz még sehol.
Hallom h a teafőző az utolsó forró cseppjeit préseli már ki magából, pont bele a finom Zöld Tea filteres kannába.
Azt hiszem gyorsan innom kell belőle..hogy ne aludjak el.
Mikor fölülök, észreveszem h vmi rámvilágít.
A Hold az.
Fénye még itt is látszik, habár halványabb és kisebbnek tűnik.
Csillag sehol.
Persze, miért is vártam.
A természetet már nem lehet mindenhonnan élvezni. Ahoz külön hely kell, ahhoz meg pénz.
Ma már csak így megy ez.
2007. november 25., vasárnap
és még mindig itt ülök a gép előtt, hülyülök nagyban Áronnal webkamon..mondjuk az most igen előnyös pizsiben, fejhallgatóval a fejemen, de nem baj...hallgatok egy számot már fél 6 óta..csak is azt persze, az se baj:D
nha meg Áron itt vizipipázik előttem, DIREKT fujja a kamera elé azt az epres füstöt...ááhh...kell nekem ilyenekkel barátkozni..nem tisztelik az embert..ááá, dehogy...az érzéseit..h most nem lehet vizipipáznom...:(:(:(
a zene meg csak megy-megy a fejembe a fülömön keresztül, és próbálom kitalálni a nagy műsort a szalagavatóra..és már jóó sok mindne megvan, csak a koreográfia nem, d eminden más már szépen lezajlott..meg az is, h úgyse ilyen lesz..de sebaj...
áá..és akkor most jött rám az, h DANCE!!! de naggyon
ááá...ilyet ír nekem ez a lópofa h "höripofi nekem ne makogj mer megcsaplak azt elszálsz mint a békegalamb"
tudtam én h Áronka is igen kedves...úúúúgy szeretlek:D:D
mostmeg csak vörösödik...
hm..iggen érdekes dolog ez az internet...milliónyi lehetőséget tár elénk.....Főleg ha egy nem komplett a beszélő társunk..:D:D
nha meg Áron itt vizipipázik előttem, DIREKT fujja a kamera elé azt az epres füstöt...ááhh...kell nekem ilyenekkel barátkozni..nem tisztelik az embert..ááá, dehogy...az érzéseit..h most nem lehet vizipipáznom...:(:(:(
a zene meg csak megy-megy a fejembe a fülömön keresztül, és próbálom kitalálni a nagy műsort a szalagavatóra..és már jóó sok mindne megvan, csak a koreográfia nem, d eminden más már szépen lezajlott..meg az is, h úgyse ilyen lesz..de sebaj...
áá..és akkor most jött rám az, h DANCE!!! de naggyon
ááá...ilyet ír nekem ez a lópofa h "höripofi nekem ne makogj mer megcsaplak azt elszálsz mint a békegalamb"
tudtam én h Áronka is igen kedves...úúúúgy szeretlek:D:D
mostmeg csak vörösödik...
hm..iggen érdekes dolog ez az internet...milliónyi lehetőséget tár elénk.....Főleg ha egy nem komplett a beszélő társunk..:D:D
2007. november 24., szombat
igen, löksi vagyok, immáron mondhatom úgy is, h lett egy újjabb becenevem..persze azért a káposztácska sem veszett el. és azt hiszem ez a Húgomra is mondható..végülis, Hadusovzkyk, mi mások lennének?
Betegségem ideje alatt, anyu fölébresztett, majd betelepedett az ágyamba, persze csak oda a lábamhoz, h azért mégse szegje meg a 'hivatalos' határt, ami ilyenkor fönáll...egy 20 cm-es karantén ilyenkor jár..
Hát anyám után jött Húgom is, már szépen elvoltunk hárman, még jó, h lassan háromnegyed éve kaptam egy szééép NAGY ágyikót, ahol kényelmesen elfértünk, és még a karanténzóna is megvolt:D
szóval, csak úgy odatelepedtek, és elkezdtek röhögni..nem, először beszélni, majd azon röhögni..utána vhogy a sulira terelődött a szó, és akkor onnan meg arra, h a Húgi 8. után 0.ba vagy a sima 9.be menjen e! hm..nagy dilemma...
bár, igazság szerint nem kellett volna annak lennie, Húgi, eléggé eldöntötte már, h ő biza a simát választja, nem kell neki cicoma, vagy extrém, meg minek kéne neki PLUSSZ egy évet ottan maradnia, és tömnie az agyát.
Azonban anyu máshogy képzelte el Barbi jövőét, és először még egy igen határozott NEMmel válaszolt..
erre, Húgom, mint vmi kisbaba, akitől elvetétték a cumisüvegét, amiben a fincsi KAKAO van (mivel nem szeretem a tejet, és minek példdálozzak olyannal, ami nekem nem nyami :)) szóval..mintha csak a Távkapcsban szerepeltem volna, egy gombnyomásra Húgom 12 évet fiatalodott, és egy kis 2 éves hangjával, arcmimikájával és mozgásával hirtelen rákezdett h Ééééééénnn neeeeEEEEeeeEeEeEeEm MEGYEK! 0.baaaAAAAAAAA, 9. BéééééÉÉÉÉÉÉÉÉÉééééééé...aztán volt h néha átváltott hangilag, nyelvileg, és "Cetül" (Némo;)) kezdte el mondani h 9.BÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉéééééééééé <--- erre persze Anyu is nagyban el kezdett..öhm, énekelve beszélni, h 9.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-ÁÁ-Á-Á-ÁÁÁÁÁ-Á-Á-Á-ÁÁÁ-ÁÁÁÁÁ Én meg csak néztem nagy szemekkel..aztán meg mikor elkezdtem fuldokolva köhögni, persze semelyiküket sem érdekelte, hangcsatáztak továbbra is...:D Eléggé poénos volt, tényleg a 14 éves elmúlt Húgom ilyen viselkedéssl..mondtma neki, most fölveszem, és suliban kivetitőn lejátszom :D:D:D nagyot néznének:D Bár igaz, h itthon azért mindenki löksi..húh, azok a családi ebédek:D:D:D:D Mi vagy nevetünk, vagy veszekszünk..komolyan, mint egy görög család...még jó, h lengyel őseink vannak ;) nha szóval, onnan kezdtem, h Húgom is löksi, most pl megyek be a fürdőbe, h zuhizzak, mivel Anya már nagggyon tapsikált nékem, nem is inkább integetett az előbb, mert fülhallgató van a fejemen, és nem hallottam, h menjek már aludni, mert h Ő fáradt:D szóval, megyek be, és látom, h Barbikám törcsiben épp fogat mos: 'mi van, Te is csak most zuhanyzol?:D" erre Ő " 'ha ijen, te mejek 'issza éjs 'issza kaphhsolom a khépet :D"- fogkefével a szájában mozgatja a száját, miközben megpróbál szavakat formálni...hát, nem igazán sikerült..de azért a lényeget megértettem és mondtam én is:D:D:D hehe huh, a másik meg...reggel Anya bejön, ébreszt, h menjünk shoppingolni kari meg a Húgi névnapja miatt, erre a még pizsiben lévő magas Anyu befekszik mellém, betakarja magát, és akkor mondja, h nha, aludjunk:D mondom, oké..aztán Apám bejön, h mi van itt hékás, és mi ez, Anyu fölébreszt mindenkit, és most meg Ő alszik?:D Azt Apám is befekszik..hát, igen, mire való az a jó nagy ágyacska:D majd a Húgi is társul, de Ő a gép közelében a széken marad, h aztán titokban, föl is mehessen a netre :D múveltük löksiségünket úgy fél órán át :D:D hehe, dilis család :D
Betegségem ideje alatt, anyu fölébresztett, majd betelepedett az ágyamba, persze csak oda a lábamhoz, h azért mégse szegje meg a 'hivatalos' határt, ami ilyenkor fönáll...egy 20 cm-es karantén ilyenkor jár..
Hát anyám után jött Húgom is, már szépen elvoltunk hárman, még jó, h lassan háromnegyed éve kaptam egy szééép NAGY ágyikót, ahol kényelmesen elfértünk, és még a karanténzóna is megvolt:D
szóval, csak úgy odatelepedtek, és elkezdtek röhögni..nem, először beszélni, majd azon röhögni..utána vhogy a sulira terelődött a szó, és akkor onnan meg arra, h a Húgi 8. után 0.ba vagy a sima 9.be menjen e! hm..nagy dilemma...
bár, igazság szerint nem kellett volna annak lennie, Húgi, eléggé eldöntötte már, h ő biza a simát választja, nem kell neki cicoma, vagy extrém, meg minek kéne neki PLUSSZ egy évet ottan maradnia, és tömnie az agyát.
Azonban anyu máshogy képzelte el Barbi jövőét, és először még egy igen határozott NEMmel válaszolt..
erre, Húgom, mint vmi kisbaba, akitől elvetétték a cumisüvegét, amiben a fincsi KAKAO van (mivel nem szeretem a tejet, és minek példdálozzak olyannal, ami nekem nem nyami :)) szóval..mintha csak a Távkapcsban szerepeltem volna, egy gombnyomásra Húgom 12 évet fiatalodott, és egy kis 2 éves hangjával, arcmimikájával és mozgásával hirtelen rákezdett h Ééééééénnn neeeeEEEEeeeEeEeEeEm MEGYEK! 0.baaaAAAAAAAA, 9. BéééééÉÉÉÉÉÉÉÉÉééééééé...aztán volt h néha átváltott hangilag, nyelvileg, és "Cetül" (Némo;)) kezdte el mondani h 9.BÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉéééééééééé <--- erre persze Anyu is nagyban el kezdett..öhm, énekelve beszélni, h 9.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-ÁÁ-Á-Á-ÁÁÁÁÁ-Á-Á-Á-ÁÁÁ-ÁÁÁÁÁ Én meg csak néztem nagy szemekkel..aztán meg mikor elkezdtem fuldokolva köhögni, persze semelyiküket sem érdekelte, hangcsatáztak továbbra is...:D Eléggé poénos volt, tényleg a 14 éves elmúlt Húgom ilyen viselkedéssl..mondtma neki, most fölveszem, és suliban kivetitőn lejátszom :D:D:D nagyot néznének:D Bár igaz, h itthon azért mindenki löksi..húh, azok a családi ebédek:D:D:D:D Mi vagy nevetünk, vagy veszekszünk..komolyan, mint egy görög család...még jó, h lengyel őseink vannak ;) nha szóval, onnan kezdtem, h Húgom is löksi, most pl megyek be a fürdőbe, h zuhizzak, mivel Anya már nagggyon tapsikált nékem, nem is inkább integetett az előbb, mert fülhallgató van a fejemen, és nem hallottam, h menjek már aludni, mert h Ő fáradt:D szóval, megyek be, és látom, h Barbikám törcsiben épp fogat mos: 'mi van, Te is csak most zuhanyzol?:D" erre Ő " 'ha ijen, te mejek 'issza éjs 'issza kaphhsolom a khépet :D"- fogkefével a szájában mozgatja a száját, miközben megpróbál szavakat formálni...hát, nem igazán sikerült..de azért a lényeget megértettem és mondtam én is:D:D:D hehe huh, a másik meg...reggel Anya bejön, ébreszt, h menjünk shoppingolni kari meg a Húgi névnapja miatt, erre a még pizsiben lévő magas Anyu befekszik mellém, betakarja magát, és akkor mondja, h nha, aludjunk:D mondom, oké..aztán Apám bejön, h mi van itt hékás, és mi ez, Anyu fölébreszt mindenkit, és most meg Ő alszik?:D Azt Apám is befekszik..hát, igen, mire való az a jó nagy ágyacska:D majd a Húgi is társul, de Ő a gép közelében a széken marad, h aztán titokban, föl is mehessen a netre :D múveltük löksiségünket úgy fél órán át :D:D hehe, dilis család :D
2007. november 22., csütörtök
AZ előszél...
VÉÉÉÉÉgre...ááááááhhhh
Végre kijutottam, végre valahára visszajuthattam a barátaimhoz és a suliba...
Végre valahára kezdhettem vmit a napommal!
Habár...érdekes volt a visszatérésem.
Reggel, mikor fölkeltem (a szokásosnál 10 perccel hamarabb) végre újra bemehettem úgy a fürdőszobába, h 'nha akkor kezdjünk most vmit magammal', és újra állhattam a szekrényem előtt, gondolva, h 'mit vegyek föl?'
A kocsiban az út igen idegfeszítő volt. Lehet h kb 10 perccel hamarabb indultunk el, és nagy dugóba se keveredtünk, nekem mégis görcsben volt végig a gyomrom, h nehogy elkéssek, és h lehessen elég időm reggel mindenkit végig köszönni.
A hasam mellett a szívem is zakatolt, mivel a közel egy hónap 'szabadság' után érdekes újra iskolába menni, és újra találkozni mindenkivel.
Tényleg...1 hónap...mert ha belevesszük a betegségem előtti őszi szünetet, ami során szintén otthon voltam...
Igen..érdekes volt..
Mikor mentem hazafelé, fáztam. Eljött a tél. A szobai fogságom alatt nemigen volt alkalmam tapasztalni a kinti időjárást, és az évszakváltozást. Csak néhány kép mutatott jelet, amiken Szisziék Bécsben voltak: A táj fehérbe búrkolózott, a csapat 'túrista' pedig nagykabátban rótta Bécs utcáit.
Különös volt...
Így rohan az idő?
Héven ülve jöttem rá, h novemberben még nem is voltam suliban.
Mikor mutatnom kellett a bérletemet a közkedvelt BKV ellenőröknek, ránéztem a bérlet lejárati időpontjára : December 20. ..... de hiszen négy nap utána és már karácsony!!!!!!!!!!!!!!!!!!!....
Nha akkor volt az, h előkaptam a telefonomat, és megnéztem a naptárat...: Komolyan pont két hét, és itt a mikulás?!?!?!
Aztán..meg jöhet az a fránya karácsony......jájjj...:S:S:S
Most őszintén: KI SZERETI AZT A NAGY HŰHÓT?!?! Azt a nagy sürgés forgást, h úristen, még nem vettem a nagyimnak, meg a keresztanyámnak semmit se, meg a húginak is kell MÉG vmi, mert annyival nem elégszik meg...
és akkor csak lehet számolni és izgulni, h vajon az a 20 ezer, amit eddig gyűjtöttem (ha épp nem bulizni mentem) az elég lesz?? ennyiből túl lehet élni a karácsonyt??
Tavaly egy fityingem sem volt...de tényleg. Idén lett bevezetve ez a zsebpénzes dolog...Idén ősztől.
Az előtt..hát, mindig volt vhogy pénzem...nem nagy összegre kell gondolni, de 200-500 között mindig volt...öhm, ugyanis azok a visszajárók voltak, ha épp nekem kellett boltba mennem.
Viszont, mindig kaptam pénzt, ha kértem..sőt, volt h tukmálták is 'Nembaj kislányom, rakd el, ha bármi baj lenne, haza tudsz jönni taxival!' Ezt ügyebár a hajnalig tartó buliba való indulás előtt mondta anyum.... 90%ban visszautasítottam a nagylelkű anyagi támogatást. Többen mondták h nem vagyok komplett, de legalább, így nem költöttem fölösleges dolgokra. És ha tényleg kellett,akkor nehézség nélkül, előbb vagy utóbb megkaptam, és nem hallottam vissza, h de a múltkor is adtunk már..
Szóval, tavaly nuku pénz miatt elhatároztam h éééén biza sütni fogok!!!! Mindenkinek!
Mivel anyu fölajánlotta, h állja azt az összeget, amit a boltban költök az alapanyagokra, így gondoltam, dejó, milyen könnyen megúszom a karácsonyt...
vagyis..öhm..
csak azt hittem h könnyű sütni...
-Eljött a tavalyi szeptember: apu először megemlítette, h azért előtte meg kéne tanulnom sütni, meg hát próbasütéseket is kéne csinálni, h ne először csináljam majd kari előtt azt a fajta finomságot, amit ajándéknak szánok.
-Aztán..eljött az október: változás? apu többször mondta h ideje lenni hozzáfognom
-Majd jött a november: és én még mindig nem csináltam semmit se.
Miután anyu is rákezdett, h de kisálnyom mégiscsak el kellen már kezdenem,AKKOR elhatároztam, egye fene, megpróbálom.
Muffinnal kezdtem. És nem sikerült rosszul...öhm, asszem...bár ha jobban belegondolok, az első két adag tuti katasztrófa volt. De hamar belejöttem. Aztán már majdnem mindennap muffint ettünk..
De rájöttem, h ez nem éppen karácsonyi ajándéknak való édesség. Olyat mindig esznek az emberek.
Vmi más kell...vmi új..vmi hangulatos.
És akkor rájöttem: ez az! KUGLÓF! 'és milyen szerencse, h még sütőformám is van!:D'
Hát...nagy lelkesen nekivágtam:) jó pár órát eltöltöttem a konyhában, mire berakhattam a sütőbe, és akkor vártam..és...öhm..akkor volt az, h mi ez a szag..olyan furcsa..öhm..nem ilyen a fincs süti illatt....Hát igen..szépen odaégett, vagy h is mondjam.
Remek...
Akkkor jött a második próbálkozás. Ez a kísérletem, habár nem sült oda, de vmi volt..vmi...mert: 'nem így kéne kinéznie' gondoltam... A széle megsült, de a közepe..besüllyedt és nyers volt..több mint egy óra "melegben alvás" után.
Erre én: 'Mi a francnak találták ki a kuglófot, ha nem is sül meg rendesen? És még a formát is nehéz elmosni'......
Hát..a kuglófról lemondtam...'hm...akkor kell vmi más..mondjuk torta!'
Öhm, a citrom tortámról csak elég annyit mondani, h mikor anya megkóstolta..hááát, nem éppen az 'ez finom' grimaszt öltötte föl.
Úgyh... feladtam.
De csak egy időre..mármint....addig, amíg anyum nem közölte velem, ' h persze, h nem sikerült a kuglófod, drágám, mert az pudding forma! a kuglófos lyukas középen!'
hát....öhm..okéééé...én, a sok eszemmel..
És, szerencsére, aputól másnap kaptam is egy IGAZi rendes, hivatalosan is elnevezett kuglóf sütőformát.
Nha akkor, most már tényleg itt az ideje megtanulni vmit produkálni, merth az első 5 próbálkozásom igencsak kudarcba fulladt..
Ééééés..:
Innentől már ment, mint a karikacsapás.
Végeredmény: Karácsonyra 11 órányi sütés után (amit, hozzá teszem 39 fokos lázzal készítettem el!) 10 db gyönyörű ajándék pihent frissen, illatosan, és bendőbe vágyósan. : 4 db kuglóf, 4 db tepsis mézes naaagy süti, és 2 db gyümölcskenyér.
Mondanom sem kell, h milyen jó érzés volt, amikor 25.én reggel fölhívtak a rokonok, h az süteményeimet reggelizték és: isteni!! Igen...nekem ez volt az ajándék...ez a kedves mondat mindenkitől.
Bár..igaz, anyu tett egy kicsi megjegyzést arról, h ezt pénzügyileg tényleg igen jól megoldottam, hiszen a hozzávalók kb 9 ezerből jöttek ki.. hát, öhm, most erre mit mondjak? :o)
Szóval.... megint itt lesz a karácsony pár héten belül. Hogy mit fogok ajándékozni? hát ez egyszerű :o) És már elősütést sem kell csinálnom.
Mostmár csak annyi a feladatom, hogy megvárjam, míg a mikulás dec.6-án meghozza nekem (remélem) a Sütemények enciklopédiáját, amiben pontosan 1001 db recept van, majd bemegyek a konyáhba, és a a legjobbat hozom ki magamból :)
majd meg csak sütni, sütni, sütni, megállás nélkül :o)
Végre kijutottam, végre valahára visszajuthattam a barátaimhoz és a suliba...
Végre valahára kezdhettem vmit a napommal!
Habár...érdekes volt a visszatérésem.
Reggel, mikor fölkeltem (a szokásosnál 10 perccel hamarabb) végre újra bemehettem úgy a fürdőszobába, h 'nha akkor kezdjünk most vmit magammal', és újra állhattam a szekrényem előtt, gondolva, h 'mit vegyek föl?'
A kocsiban az út igen idegfeszítő volt. Lehet h kb 10 perccel hamarabb indultunk el, és nagy dugóba se keveredtünk, nekem mégis görcsben volt végig a gyomrom, h nehogy elkéssek, és h lehessen elég időm reggel mindenkit végig köszönni.
A hasam mellett a szívem is zakatolt, mivel a közel egy hónap 'szabadság' után érdekes újra iskolába menni, és újra találkozni mindenkivel.
Tényleg...1 hónap...mert ha belevesszük a betegségem előtti őszi szünetet, ami során szintén otthon voltam...
Igen..érdekes volt..
Mikor mentem hazafelé, fáztam. Eljött a tél. A szobai fogságom alatt nemigen volt alkalmam tapasztalni a kinti időjárást, és az évszakváltozást. Csak néhány kép mutatott jelet, amiken Szisziék Bécsben voltak: A táj fehérbe búrkolózott, a csapat 'túrista' pedig nagykabátban rótta Bécs utcáit.
Különös volt...
Így rohan az idő?
Héven ülve jöttem rá, h novemberben még nem is voltam suliban.
Mikor mutatnom kellett a bérletemet a közkedvelt BKV ellenőröknek, ránéztem a bérlet lejárati időpontjára : December 20. ..... de hiszen négy nap utána és már karácsony!!!!!!!!!!!!!!!!!!!....
Nha akkor volt az, h előkaptam a telefonomat, és megnéztem a naptárat...: Komolyan pont két hét, és itt a mikulás?!?!?!
Aztán..meg jöhet az a fránya karácsony......jájjj...:S:S:S
Most őszintén: KI SZERETI AZT A NAGY HŰHÓT?!?! Azt a nagy sürgés forgást, h úristen, még nem vettem a nagyimnak, meg a keresztanyámnak semmit se, meg a húginak is kell MÉG vmi, mert annyival nem elégszik meg...
és akkor csak lehet számolni és izgulni, h vajon az a 20 ezer, amit eddig gyűjtöttem (ha épp nem bulizni mentem) az elég lesz?? ennyiből túl lehet élni a karácsonyt??
Tavaly egy fityingem sem volt...de tényleg. Idén lett bevezetve ez a zsebpénzes dolog...Idén ősztől.
Az előtt..hát, mindig volt vhogy pénzem...nem nagy összegre kell gondolni, de 200-500 között mindig volt...öhm, ugyanis azok a visszajárók voltak, ha épp nekem kellett boltba mennem.
Viszont, mindig kaptam pénzt, ha kértem..sőt, volt h tukmálták is 'Nembaj kislányom, rakd el, ha bármi baj lenne, haza tudsz jönni taxival!' Ezt ügyebár a hajnalig tartó buliba való indulás előtt mondta anyum.... 90%ban visszautasítottam a nagylelkű anyagi támogatást. Többen mondták h nem vagyok komplett, de legalább, így nem költöttem fölösleges dolgokra. És ha tényleg kellett,akkor nehézség nélkül, előbb vagy utóbb megkaptam, és nem hallottam vissza, h de a múltkor is adtunk már..
Szóval, tavaly nuku pénz miatt elhatároztam h éééén biza sütni fogok!!!! Mindenkinek!
Mivel anyu fölajánlotta, h állja azt az összeget, amit a boltban költök az alapanyagokra, így gondoltam, dejó, milyen könnyen megúszom a karácsonyt...
vagyis..öhm..
csak azt hittem h könnyű sütni...
-Eljött a tavalyi szeptember: apu először megemlítette, h azért előtte meg kéne tanulnom sütni, meg hát próbasütéseket is kéne csinálni, h ne először csináljam majd kari előtt azt a fajta finomságot, amit ajándéknak szánok.
-Aztán..eljött az október: változás? apu többször mondta h ideje lenni hozzáfognom
-Majd jött a november: és én még mindig nem csináltam semmit se.
Miután anyu is rákezdett, h de kisálnyom mégiscsak el kellen már kezdenem,AKKOR elhatároztam, egye fene, megpróbálom.
Muffinnal kezdtem. És nem sikerült rosszul...öhm, asszem...bár ha jobban belegondolok, az első két adag tuti katasztrófa volt. De hamar belejöttem. Aztán már majdnem mindennap muffint ettünk..
De rájöttem, h ez nem éppen karácsonyi ajándéknak való édesség. Olyat mindig esznek az emberek.
Vmi más kell...vmi új..vmi hangulatos.
És akkor rájöttem: ez az! KUGLÓF! 'és milyen szerencse, h még sütőformám is van!:D'
Hát...nagy lelkesen nekivágtam:) jó pár órát eltöltöttem a konyhában, mire berakhattam a sütőbe, és akkor vártam..és...öhm..akkor volt az, h mi ez a szag..olyan furcsa..öhm..nem ilyen a fincs süti illatt....Hát igen..szépen odaégett, vagy h is mondjam.
Remek...
Akkkor jött a második próbálkozás. Ez a kísérletem, habár nem sült oda, de vmi volt..vmi...mert: 'nem így kéne kinéznie' gondoltam... A széle megsült, de a közepe..besüllyedt és nyers volt..több mint egy óra "melegben alvás" után.
Erre én: 'Mi a francnak találták ki a kuglófot, ha nem is sül meg rendesen? És még a formát is nehéz elmosni'......
Hát..a kuglófról lemondtam...'hm...akkor kell vmi más..mondjuk torta!'
Öhm, a citrom tortámról csak elég annyit mondani, h mikor anya megkóstolta..hááát, nem éppen az 'ez finom' grimaszt öltötte föl.
Úgyh... feladtam.
De csak egy időre..mármint....addig, amíg anyum nem közölte velem, ' h persze, h nem sikerült a kuglófod, drágám, mert az pudding forma! a kuglófos lyukas középen!'
hát....öhm..okéééé...én, a sok eszemmel..
És, szerencsére, aputól másnap kaptam is egy IGAZi rendes, hivatalosan is elnevezett kuglóf sütőformát.
Nha akkor, most már tényleg itt az ideje megtanulni vmit produkálni, merth az első 5 próbálkozásom igencsak kudarcba fulladt..
Ééééés..:
Innentől már ment, mint a karikacsapás.
Végeredmény: Karácsonyra 11 órányi sütés után (amit, hozzá teszem 39 fokos lázzal készítettem el!) 10 db gyönyörű ajándék pihent frissen, illatosan, és bendőbe vágyósan. : 4 db kuglóf, 4 db tepsis mézes naaagy süti, és 2 db gyümölcskenyér.
Mondanom sem kell, h milyen jó érzés volt, amikor 25.én reggel fölhívtak a rokonok, h az süteményeimet reggelizték és: isteni!! Igen...nekem ez volt az ajándék...ez a kedves mondat mindenkitől.
Bár..igaz, anyu tett egy kicsi megjegyzést arról, h ezt pénzügyileg tényleg igen jól megoldottam, hiszen a hozzávalók kb 9 ezerből jöttek ki.. hát, öhm, most erre mit mondjak? :o)
Szóval.... megint itt lesz a karácsony pár héten belül. Hogy mit fogok ajándékozni? hát ez egyszerű :o) És már elősütést sem kell csinálnom.
Mostmár csak annyi a feladatom, hogy megvárjam, míg a mikulás dec.6-án meghozza nekem (remélem) a Sütemények enciklopédiáját, amiben pontosan 1001 db recept van, majd bemegyek a konyáhba, és a a legjobbat hozom ki magamból :)
majd meg csak sütni, sütni, sütni, megállás nélkül :o)
2007. november 17., szombat
2007. november 15., csütörtök
2007. november 8., csütörtök
Napraforgók között a titokzatos Sylviával
Tudom, nem írtam egy ideje, de betegszabadságot vettem ki, ami még most is tart, és egyébként kiterjed az írásra is.
De van úgy, hogy az emberrel történik vmi,amit muszáj leírnia.
Igazából ehhez az eseményhez nem kellett sokat totyognom (sajnos,igen úgy járok most,mint egy kisbaba, lépésről lépésre megfontoltan és lassan,h ne csábítson el a padló a láz és a szédülés közreműködésével.)
Minap arra bátorodtam, hogy hosszabb és erőteljesebb munkát végezzek. Megmostam a hajamat, igaz, csak apró mozdulatokkal, kb egy óra alatt, és a kád elött térdelve, de óhajom teljesült: hajam újra egészségesnek mondható.
Azonban a másik feladatom a lényeges, ami miatt rászántam magamat, h köhögőrohamok között és égő testtel megpróbáljak normális, érthető és nem bonyolultan fogalmazó mondatokat írni.
Elbattyogtam a nappaliba,és be raktam egy filmet
hm...
nem
ez már nem csak egy film
hanem Ő is társult az A -hoz.
Habár már láttam a Napsütötte Toszkánát,és akkor is elnyerte tetszésemet, de csak most tudott mélyebb érzelmeket megindítani bennem,hiszen életem hasonló a főszereplőjével.
Ma délig csak egy alkotásról mondhattam, h igen, ez a kedvencem, azonban, mint minden, ez is változik.
Kicsi gyerekkoromban láttam először a Titkok kertjét, és azóta is megvan még a régi, elhasznált kazetta,hiszen vagy milliószor megnéztem.
Azt hiszem mindkettő azért van ilyen hatással rám, mert saját magamat vélem felfedezni a két film főszereplőjében.
A Titkok kertjében a Mary kisasszony a visszahúzódó,szótlan és búskomor bácsikájához költözik. Egy nagyon nagy házba. Az óriási ház kihalt, a bácsi sosincs otthon, menekül, mert elvesztette feleségét,és otthonában minden fal,minden bútor ráemlékezteti. A csöndet csak az időnkénti szapora lépések kopogása töri meg, ami a szolgáéktól származik. Sürögnek forognak a gazda fia körül, aki a sok fal és a sötétség miatt évekre lebetegedett,és megbénült deréktól lefelé.
Mary azonban megtöri a csendet,és színet,életet visz, mind egy kertbe, amit a birtokon talált,és mind a házba. Megtanítja bácsikáját nevetni, és a kis Colinst járni.
A Napsütötte Toszkána azonban teljesen más.
Egy írónőről szól, aki Toszkánába költözik mert, férje megcsalta. Vesz magának egy gyönyörű nagyobbacska villát,de még ő maga sem tudja, hogy mire kell neki az a három másik üres szoba.
Az ország, a táj, a nyelv lehet h változó, de a férfiak nem......
Egy igen romantikus, tipikus olasz fiatalemberhez fűzik mély érzelmei. Már első alkalommal, mikor egymásba botlanak gyengéden éreznek egymás iránt, és még aznap mezítláb a meleg homokban, a tengerparton sétálnak, majd csak csókolóznak, látják a naplementét, és az éjszaka előbukkanó csillagokat.
Hogy mi lesz a kapcsolatuk vége? egyszerű.. a nő elmegy egyik nap a férfihoz meglepetésként, olyan ruhában, amiben állítólag a férfi álmaiban látta, de az erkélyen egy lepelbe öltözött nőt lát meg. És férfi csak ennyit mond..:
-Mire számítottál?- hát igen..meg említeti azt is, h messze laknak egymástól, de a nő már meg se halja a mentegető szavakat.
A film majdnem végig a szerelem okozta csalódásokról szól.
Azonban az írónő álma végül teljesült: van kire főznie, volt esküvő a házában, és lett családja is.
Persze ez nem sikerülhetett volna a gyermeki énük feltörése és a katicabogarak nélkül.
E kettő film különlegességéhez még az is hozzájárul, hogy egy-egy könyvet filmesítettek meg, és tudniillik, én mindig a könyvet olvasom el előbb, mert az a valódibb, és szárnyalhat a képzeletem, és csak utána jön a film.
De e kettőnél, nem tudtam, h könyvek is léteznek ezekkel a címekkel, és a filmek után már vhogy nem szeretném azokat elolvasni.
A másik, h e kettő, mintha az életutamat mesélné el, igazából két naaaagy pontban.
És, lehet h nem is az újságírás felé vezet majd az utam, hanem írónő leszek?
Kitudja, az élet kifürkészhetetlen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)